Ismét a végéhez közeledik a Ciklus. A törzs minden tagja tudja, ez mit jelent. Megkezdődött a Föld megtisztulása, a jótékony árvíz elmos minden romlottságot, és begyógyítja a kimerült Föld sebeit. A nomád népek megindulnak az egyetlen menedék felé, mint oly sokszor tették már. Egyedül a Szem nyújt biztonságot, de az oda vezető utat nem mindenki képes megjárni. Lengő poncsójukban, léggömbbel a fejük fölött, óriási gyapjas jószágukkal kezdődik meg a törzsek menete, ahogy ez meg van írva.
Az Unexpected francia stúdió egy érdekes és hangulatos játékkal és koncepcióval készült: az As Far as the Eye keveri a menedzsment játékokat, a körökre osztott stratégiát, a 4X-et és a roguelike műfajt. Ráadásul mindezt nagyon bájos köntösben. Feladatunk épségben elvezetni a ránk bízott nomád törzset a Szem felé, hegyeken-völgyeken, leszakadt hidakon és mocsarakon keresztül. Szorít az idő, mivel a vízszint folyamatosan növekszik, és a Földanya sem nézi jó szemmel, ha kárt teszünk vagy kizsigereljük a természet kincseit. Jámbor emberkéinknek meg kell tanulniuk a legnagyobb tisztelettel lenni az elemek felé, és mindig csak annyit elvenni, amennyire feltétlenül szükségük van.
A játék elején több törzs közül választhatunk, mindegyik máshogy kezdi el vándorútját. Például több emberrel kezdenek, vagy kevesebb élelemmel, de tagjaik tapasztaltabbak. Őket a nehézséggel együtt szép sorban, sikeres végigjátszások során tudjuk feloldani. Egy véletlenszerűen generált földdarabkán kezdünk, tele nyersanyagokkal, élelemmel, tavakkal, állatokkal, vagy akár ősi felfedezésre váró romokkal, megátkozott sírhelyekkel. Miután kiválasztjuk a térképen a következő földmezőt, megtudjuk, mire lesz szükségünk az út során. Ilyenkor a játék véletlenszerűen sorsol nekünk pár feladatot. Például kell ennyi meg ennyi fa és élelemre, valamint egy 2-es szintű bányász a továbblépéshez.
Majd lepakoljuk a főbázisnak használt bölényünket, és kezdődhet a felderítés és a nyersanyagszerzés. A hatszögekre osztott pálya majdnem minden mezőjén lehet valami érdekesség. Az alapok mellett, mint élelem, fa és kő/fémek gyűjtése, megtanulhatunk vadászni, sütni, halászni, birkákat nyírni gyapjúért, állatokat szelídíteni vagy éppen gyógynövényeket szedni. Viszont időnk véges, és egy bizonyos számú kör után elér minket az árvíz. Ha addigra nem álltunk tovább, akkor törzsünknek befellegzett. Az As Far as the Eye nehézsége a tervezésben és az előre gondolkodásban rejlik. Lehetnek könnyűek a feladataink és hamar megcsináljuk őket, de érdemes rögtön továbbállni, vagy maradjunk még, és folytassuk a nyersanyagok halmozását, tudva, hogy bölényünk nem bír mindent magával vinni? És ha a következő mezőn szükségünk lesz rajuk, különben tartalékjaink kifogynak?
Emberkéink tapasztalatot is gyűjtenek munkájuk közben. Meglepően hatalmas talentfával rendelkezik minden szakma, így érdemes törzsünk tagjait már az út legelején elkezdeni specializálni. Kezdve azzal, hogy csak egyvalaki épít, egy szakácsunk lesz stb., mivel minél tapasztaltabb valaki annál hatékonyabb. A tapasztalatszerzés nem olyan könnyű, mint gondolnánk. Mindenki képes elsajátítani minden mesterséget egy nagyon alap szinten, viszont specializálódni már csak akkor tud, ha rendelkezésére áll a megfelelő épület. Ezért elkerülhetetlen, hogy vadászkunyhót, pékséget, fűrészmalmot építsünk. Ez persze rengeteg nyersanyag és idő, de lehetséges mobilis épületeket is felhúzni, amelyeket képesek vagyunk magunkkal vinni a következő szigetre, viszont így kevesebb hely marad a nyersanyagok számára.
De nemcsak az árvíz jelent ránk veszélyt, hanem a Földanya haragja is. Ha túl sok erdőt vágunk ki, kifacsarjuk a természet ajándékait, akkor különböző katasztrófák sújthatnak. Földrengés, erdőtűz vagy éppen ragályt hordozó szúnyogok keseríthetik meg az életünket.
Az As Far as the Eye színes és stílusos grafikájával és nyugtató, csilingelő zenéjével egyfajta biztonságba tudja ringatni a játékost. De ez a biztonság csak látszat, mert mire észbe kapunk, már villámok csapnak az épületekbe, és lángba borul földünk. A grafikára egyedül annyi panaszom lenne, hogy a túlságosan zsúfolt pályákon elvesznek az információk. Minden szépen ki van dolgozva, de embereink belevesznek a színkavalkádba és nehéz őket megtalálni, vagy látni, hogy pontosan mit is csinálnak. Emellett nehéz kivenni, pontosan hol kezdődnek a modellek, és hajlamos voltam ezért sokszor félrekattintani.
Az Unexpected legújabb alkotása szerintem erősen rétegjáték. Lassú lefolyású, harc nélküli stratégia, ami elképesztően brutális tud lenni, ha nem tökéletesen játszák. A legapróbb hibánkért is az életünkkel fizetünk, csak éppen nem tudjuk megállapítani, hol és mikor vétettük azt a hibát. Az As Far as the Eye viszont tele van lehetőséggel, folyamatosan próbálkozhatunk új stratégiai megközelítésekkel, miközben alkalmazkodunk a pálya adottságaihoz.
