Jó pár éve a BBC "Troy: Fall of a City" szériájában David Gyasi alakította a Akhilleuszt. Ugyanilyen felzördülés volt, részben érthetően. Felhozhatnánk a "fekete" Hermione ügyét is a második generációs Harry Potter történetben (színpadi mű!), vagy
Jodie Turner-Smith esetét az "
Anne Boleyn" sorozatban vagy a Velaryon családot a "
House of Dragons"-ban [bár ez nekem "határeset", még ha ellent is mond a lore-nak, de ezt is lehet okosan csinálni, ha háttért teszel hozzá, mert attól, hogy még valami fantasy, az nem egyenlő azzal, mint pl. Vaják szériában csináltak - a világépítés szerves része, hogy népek konfliktusai hogyan oldódnak fel vagy ütköznek (
***)].
A színházi világban rendszeresen előfordul, hogy más "népű" (people of color) színész vagy színésznő alakít egy másik népcsoportba elképzelt szereplőt, karaktert. Meg lehet közelíteni ezt a kérdést úgy is, hogy ez a szemlélet gyűrűzött át a filmes világba is. Nem emlékszem, hogy akkora felhördülés lett volna a sajtóban, a Redditen vagy bárhol, amikor
Denzel Washington alakította Macbeth-et a 2021-es "
The Tragedy of Macbeth"-ban, Oscarra is jelölték az alakításáért. Ez is anakronisztikus. Ha így közelítjük meg, hogy ez a színházi világ "tovább" terjesztése, talán elfogadhatóbbá válik, csak nyitottság kell hozzá.
A másik oldal, hogy a film egy másik művészi nyelv és szélesebb közönséghez ér el, mint amit egy adott színház közössége megtapasztal. Ez most kicsit sarkítás, de mondjuk inkább úgy, hogy az adott országba, régióba is eljut, ahol az adott mítosznak, történetnek, történelmi eseménynek sokkal hangsúlyosabb jelentősége van, mint mondjuk amerikai/nyugati social justice warrior-nak vagy anti-woke fanatikusnak. Ha már "people of color", lehetne az adott régióhoz kötődő színészek közül választani (nyilván ez egy amerikai blockbuster esetében ez erősen ideális elképzelés, hisz "nagy" nevekkel könnyebb a közönséget bevonzani).
Sajnos ez az egész kérdéskör annyira szélsőséges véleményhalmazzá vált, hogy a közös metszet megtalálására kevés a hajlandóság. A magam részéről is azt támogatom, hogy amennyiben az eredeti mítosz gyökérforrásain nem változtattak (tehát pl. Heléna és Akhilleusz, azok, akik voltak), akkor hagyják meg az eredeti ábrázolást.
(***) Azonban a
God of War Ragnarök szerintem pl. ügyesen írta át
Angrboda eredetét: nem a fagyos északra helyezte, hanem egy dzsungeles, "déli" vidékre és az itt élő
embereket óriásokat is (pl. a nagyanya karaktere). Lehet ez is utálni, de itt legalább tettek bele kreatív energiát, és nem egy észak-európai környezetbe rakták bele azt csá'. Ez is felháborodást keltene, de akinek nem jön be a színházi megközelítés elfogadása, találhat egy másik utat: oké, nem az eredeti, de legalább vették a fáradtságot, hogy megmagyarázzák vagy változtassanak rajta.
___________
(
***)
Most olvasom
Suyi Davies Okungbowa The Nameless Republic trilógiájának első kötetét, a
Son of the Storm-ot. A szerző nigériai származási és a világát afrikai gyökerű mítoszokon keresztül építi fel. Itt a rasszizmus "is" "fordított": sötét, fekete bőr a tökéletesség mintaképe, ők a tökéletes nép, faj, minden keveredés alantas, sivatagi népek, a világosabb bőrszín szintén. Nemcsak ennyiből áll a világ, de a szerző van annyira intelligens, hogy ezt a témát nem bagatellizálja el, hanem szerves része a történetnek, a karakterek konfliktusainak és nemcsak a "fehér emberhez" köti ezt a hozzáállást (lehetne arról is beszélni, hogy a távol-keletiek, pl. egyes kínaiak és japánok is milyen "lenézéssel" vannak a "fehér" ember iránt, ajánlom megnézni a
Tokyo Vice-t, atomjó széria).
Szóval összetettebb téma ez annál, hogyha valaki kiakad azon "méfeketeÁkhillészésHelénaaa!", már alapból rasszista.