Videojátékos karrierem során jó pár olyan városépítős címmel játszottam, ahol valamilyen ötletes megoldásnak hála fel lett forgatva a klasszikus játékmenet. A Buildings Have Feelings Too! készítői úgy próbáltak egyediséget csempészni az unalomig ismert mechanikába, hogy érzelmeket adtak hozzá az épületekhez. A hotel bosszús lesz, ha egy gyár kerül közvetlenül mellé, illetve a lakóházak sem értékelik majd a füstös kéményeket. Ellenben a szálloda még akár szintet is fejlődhet néhány látványosságtól. Ezek a megoldások és működések nem újkeletűek, viszont a véleményünket kifejező épületek már igenis azok. Így hát, maximális lelkesedéssel vágtam bele a tervezésbe és a kivitelezésbe.
A fejlesztők, hála az égnek, a fokozatosság elve alapján képzelték el a koncepciót, ezáltal az első néhány pálya és küldetés inkább tutorial jellegű volt. A véleményüket nem rejtegető házaknak a vágya mindössze a jó környék, valamint az őket pozitív irányba terelő szomszédok megléte. Az egyedi küldetéseknek köszönhetően folyamatosan lesz valami teendő. Viszont a házak hangulata az egyik legfontosabb tényező, ami meghatározza majd továbbhaladásunkat. A baj leginkább addig áll fenn, amíg sikerül kiismerni a mechanikát. Amint ez megvan, utána könnyen lehet kalkulálni azzal kapcsolatosan, hogy mi működik és mi nem. Az egyik legkomolyabb negatívumként azt tudnám felróni a játéknak, hogy ez az egész „érzelmei vannak a házaknak” történet csak egy körítés és nem több. A történet és az egész párbeszéd rész néha elég egyhangúra sikeredett, így nem nehéz kizökkenni a bájos hangulatból.
Játékmenetet tekintve egy végtelenül egyszerű 2D-s megoldást alkalmazó rendszer áll a rendelkezésünkre. Ha helyesen építkezünk, akkor tudunk fejleszteni is a létesítményeken, ezáltal pedig még több pontot érhetünk el. Ha az egyik városrészt teljesen benépesítettük, akkor jöhet a híd másik oldalán lévő gettónegyed. Ahány kerület, annyi típus, és ráadásul az idő is rohamosan halad előre, így a karrierünk végére akár napjainkig is eljuthatunk, a viktoriánus korabeli létesítményekről és gyáraktól a legmodernebb szerkezetekig.
A vizualitásról csak pozitívan tudok beszélni. Remekül néz ki az egész, noha mindvégig 2D-ben fogunk játszani, a táj és a város látképe remek. A design és a rajzos megjelenítés illeszkedik az élő épületekhez, ebben az esetben valljuk be, egy fotorealisztikus grafika eléggé érdekesen nézett volna ki.
A legnagyobb gondom a Buildings Have Feelings Too! kapcsán, hogy túl nehézre és összetettre sikerült. Gyerekek számára sajnos egyáltalán nem ajánlott, míg egy felnőtt játékos lehet, valami komolyabb címhez nyúl. Az a helyzet, hogy ennek köszönhetően pont két szék közt a pad alá kerül a játék, így pedig maradnak neki az olyan érdeklődő, mindent kipróbáló egyének, mint én.
Összességében nem egy rossz játék jelen cikk alanya, viszont a témából ennél sokkal többet is kihozhattak volna a készítők. Az érzékeny lelkivilággal megáldott városkép elég furcsának hat elsőre, de ha felkeltette érdeklődésedet a megvalósítás, és nem vagy rest rászánni pár órát, akkor egy remek logikai játékkal bővülhet a könyvtárad. Fontos kiemelni, hogy ha direkt valamilyen nagy városépítős mókát keresel, akkor rossz úton jársz. A cím és a látvány első blikkre erősen megtévesztő lehet.
