Az indie fejlesztőknek köszönhetően lassan nincs olyan klasszikus műfaj vagy stílus, amely nem tért vissza az utóbbi évek során, és be kell vallanom, az egyik legörvendetesebb ezek közül a klasszikus, izometrikus kameranézettel operáló túlélőhorror. Ennek oka részben a számtalan régi kedvenc: a Resident Evilök, a Silent Hillek, valamint a különböző klónok, amelyek hatalmas szerepet játszottak játékoskarrierem hajnalán; részben pedig a kihívás, amit ezek jelentettek mind a játékosok, mind a fejlesztők számára. Kissé hasonló volt a helyzet a jelenlegi soulslike játékokhoz: játékosként folyamatos tervezést, taktikázást, erőforrás-menedzsmentet igényeltek, míg a fejlesztők részéről mesteri tervezést a kamerák szögétől az ellenfelek mozgási sebességén, sebzésén át a tárgyak elhelyezéséig és a pályák kialakításáig. Ha minden jól sült el, mesterművek születtek, ha bármelyik elem elcsúszott, csak egy frusztráló másolat lett belőle. A third person kameranézettel ez az egész eltűnt: a horror műfaja hozzáférhetőbbé vált a szélesebb közönségek előtt, azonban valami tagadhatatlanul el is veszett abból a szikrából, a bájból, és túlzások nélkül a félelemfaktorból is, amellyel a korai Alone in the Darkok és örököseik rendelkeztek.
Bár a modern próbálkozások közül számomra az eddigi győztes egyértelműen a Song of Horror című mestermű (viccen kívül, ha szerettétek a régi túlélőhorrorokat és esetleg kimaradt volna, most ezen a ponton hagyjátok félbe a cikk olvasását, és azonnal csapjatok le rá valahol), és jelenleg nehezen tudok elképzelni olyan darabot, amely képes azt felülmúlni, ha egy játék az izometrikus túlélőhorrorok kategóriáját erősíti, ugyanúgy automatikusan felkelti az érdeklődésemet, mint a ’90-es éveket idéző retro shooterek. Így került fel várólistámra a Dual Effect Games csapata által fejlesztett Tormented Souls is, amely már rögtön az indítást követően a töltőképernyőivel elkezdi megidézni a régi Resident Evil szellemét. Hősünk Caroline Walker, egy fiatal lány, aki egy rejtélyes üzenet nyomában egy régi, elhagyatott kórházba utazik, nem sokkal érkezését követően leütik, majd napokkal később tér magához egy mocskos vízzel teli kádban, különböző gépekre kötve, ráadásul a jobb szemgolyója nélkül. A tortúra pedig még csak ezzel kezdődik: a roskatag, lezárt ajtókkal teli épület folyosóit ugyanis olyan borzalmas lények tarkítják, mintha valaki elhasznált, kiselejtezett orvosi eszközök segítségével próbált volna meg Hellraiser vagy Jákob lajtorjája cosplayt faragni beültetett fémdarabok, amputálások és összevarrások olyan kombinációival, amelyek maradandó rémálmokat képesek okozni.
A zseniális atmoszférán és szörnydesignon túl a Tormented Souls eleinte gyönyörűen operál a klasszikus eszközökkel. A fix kameranézetek kiválóan funkcionálnak, irányítás terén a készítőket külön dicséret illeti, amiért a Gamecube-os Resident Evil Origins portokhoz hasonlóan egy mesteri húzással tettek egyszerre a 3D-s, illetve a régi RE játékból ismerős „tank-irányítás” kedvelőinek: a D-Pad használatakor utóbbi, míg az analóg esetén előbbi kiosztás szerint történik a navigálás.
Viszont viszonylag hamar kiütköznek bizonyos problémák is, elsősorban a kihívás szintjével kapcsolatban. A Tormented Souls ugyanis a régi túlélőhorrorok szellemiségének megidézésében kissé túllő a célon, ami a nehézséget illeti: menteni csak megadott helyeken tudunk, igen ritka analóg hangszalagok segítségével, az erőforrások igen limitáltak, míg szörnyek igen szép számmal akadnak, és elég komolyat sebeznek is. Ráadásul még a sötétség is az ellenfelünk, ha ugyanis fényforrás nélkül túl sokáig maradunk a sötétben, az ugyanolyan végzetes lehet, mintha egy ujjai helyén sebészkésekkel ékeskedő lény simogatná meg hősnőnket.
Nem egyszer előfordult, hogy akár tíz-tizenöt percnyi játékidőt veszítettem még második nekifutásra is – közel sem volt véletlen, hogy a régi Resik például egy felszedéssel mindig több tintapatront adtak a játékosnak, mentési szobákat pedig egyenletes tempóban tettek elérhetővé, általában gyógynövényekkel együtt.
A Tormented Soulsban minden nekifutás egy kritikus tapasztalatgyűjtés volt: melyik szörnyet kell mindenképp megölnöm, melyik elől érdemes elmenekülni, melyik szobákat és folyosókat kell teljes egészében elkerülni, az aktuális puzzle megoldásához melyik a leggyorsabb út? Az ismétlődéssel pedig a nyomasztó, rémisztő érzés folyamatosan veszített a kezdeti erejéből, és már-már átcsapott frusztrációba, amelyen nem sokat segítettek az olyan apróságok sem, minthogy az egyik legkorábbi ellenféltípus, a láb nélkül ugrálgató amputált szörnyi egy igen nehezen elkerülhető köpködős támadással sebzett, vagy hogy a kameranézetek, illetve a szűk folyosók miatt néha kimondottan nehéz volt mind időben becélozni, mind elkerülni a lényeket.
Erre rátesz egy lapáttal, hogy bár nagyon kellemes, nosztalgikus húrokat penget a játék, sajnos sem a történet, sem a karakterek nem annyira kiemelkedőek, hogy Caroline megmenekülése és a nagy rejtély felderítése mindenképp motiváljon a végigjátszásra. Ami pedig ezzel kapcsolatban igazán nagy fájó pont, hogy a készítők a fejlesztés során mutattak már hajlandóságot, hogy egyes szigorúbb elemekből engedjenek. Egy korai változatban például még nem volt lehetőség arra, hogy a játékos magával is vigye a térképeket, csak akkor tájékozódhatott, ha egy falon felfüggesztve szemügyre vett egyet – ehhez képest a végleges változatban nem messze ezektől a kifüggesztett daraboktól mindig akad egy felszedhető, és a menüből bármikor megnyitható másolat is.
Egy „Arrange” vagy „Beginner” mód, amely esetleg lehetővé tenné a korlátlan vagy gyakoribb mentést, esetleg a kezdők kedvéért kicsit lassítana és gyengítene a szörnyeken, valószínűleg döntő erejű lenne számos játékos számára, hogy belevágjanak a Tormented Souls végigjátszásába. Ezek hiányában azonban valószínűleg ők néhány sikertelen próbálkozás után egyszerűen félreteszik inkább a játékot. Ellenben, ha kimondottan szerettétek ezt a stílust, és hozzám hasonlóan tűkön ülve vártok minden hasonló modern utódot, akkor a 20 eurós árcímkét bőségesen megéri a program (amelyből amúgy még egy letölthető demo is van Steamen) – ha esetleg a fejlesztők még további frissítésekkel, bővítésekkel kicsit hangolnak is rajta, csak annál inkább.
