A Ubisoft anno azt mondta, hogy jó ideig nem tervezik új játékkal bővíteni a Tom Clancy’s Rainbow Six franchise-t. A 2016-ban megjelent Rainbow Six: Siege-re ugyanis mint szolgáltatásra tekintenek, amely hosszú éveken át új tartalmakkal naprakészen tartható. Számításuk többé-kevésbé be is jött, hiszen most, hat évvel a premier után is elég stabil játékosbázissal rendelkezik a Siege, és a korosodást is viszonylag jól tudják kezelni a készítők. Ugyanakkor valószínűleg a francia kiadó is érezte, hogy ez így, ebben a formában azért nem tartható fent a végtelenségig, illene valami újdonsággal előrukkolni. Ám nem egy folytatásban gondolkoztak, inkább megnézték, mi az, amit ki lehetne emelni a Siege-ből egy spin-offhoz. Választásuk végül az egyik időszakos esemény igen népszerű játékmódjára, az Outbreakre esett. Ebben a kommandósok egy földönkívüli vírus miatt mutálódott emberek ellen vették fel a harcot egy elszigetelt Új-Mexikói városkában. Ezt az alapötletet vitték tovább és készítettek belőle teljes értékű játékot.
Az már az első előzetesekből és részletekből is jól látszott, hogy ez valóban csak alapjaiban fog hasonlítani bármire is, amit eddig Rainbow Six játéknak hívtunk. A játékmenet gerincét természetesen a Rainbow Six: Siege adja, de ezen kívül tulajdonképpen kb. bármilyen címet adhattak volna a játéknak. Talán jobb is lett volna, mert van egy olyan érzésem, hogy a veterán R6-rajongók nem igazán fogják tudni, hogy mihez is kezdjenek ezzel a játékkal. Talán még a Ubisoft sem nagyon tudta, erre utalhat az is, hogy a fejlesztés során kétszer is címet cserélt a projekt. Először Rainbow Six: Quarantine-ként mutatták be, de a világjárvány miatt ezt hamar elvetették. Egy ideig a Rainbow Six: Parasite címet lehetett mindenfelé hallani, de valamiért ez sem felelt meg. Így született meg végül a Rainbow Six: Extraction, ami elsőre talán egy picit furának tűnhet főleg az első két címváltozathoz képest. De amint belevetjük magunkat a sztoriba és a küldetésekbe, azért hamar értelmet nyer a cím...
A sztori az Outbreak eseményei után néhány évvel játszódik. Az akkor egy meteorral a Földre érkezett földönkívüli életforma valahogy kitört a kontroll alól, és az USA több régiójában is komoly fertőzési gócokat hozott létre. New York, Alaszka és San Francisco mellett természetesen Új-Mexikó is az archæan névre keresztelt faj csapdájába esett. Hatalmas területeket lepett el a fura fekete massza, az épületeket pedig gigantikus vörös-fekete tüskék nyársalták fel. Szóval elég ramatyul áll a helyzet, a REACT (avagy a Rainbow Exogenous Analysis & Containment Team – zseniális, hogy mennyire nyakatekert mozaikszavakat tudnak kitalálni, a SHIELD ehhez képest semmi...) viszont igyekszik felvenni a küzdelmet. Ehhez egy mozgó főhadiszállásról háromfős csapatokat küldenek a fertőzött zónákba, hogy mintákat gyűjtsenek (ismerd meg ellenséged), szenzorokat helyezzenek el vagy épp kimenekítsenek embereket. Persze az idegenek sem hagyják mindezt szó nélkül.
A játékmenet gerincét tehát a Rainbow Six: Siege adja, még a kezelőfelület se nagyon változott. A küldetések előtt tizennyolc operátor közül választhatjuk ki a stílusunkhoz vagy épp aktuális hangulatunkhoz leginkább megfelelőt. Az operátorok páncélzata és mozgékonysága eltérő, ahogy a fegyverzetük és az egyéni képességeik is. Így a háromfős kooperatív módban célszerű úgy összeállítani a csapatot, hogy minél változatosabb tulajdonságokkal bírjon. Mert nem sokat ér három erőember, aki csiga lassú és egyébként sem rendelkezik megfelelő szenzorokkal. Ahogy három agilis, de egy bekapott ütéstől már letérdelő felderítő sem sokat ér a meggymagköpködőivel... Szóval célszerű először alaposan kiismerni az operátorokat, aztán választani egy fertőzött zónát, azon belül pedig egy pályát és már indulhat is a... móka?
Már amennyire mókásak maguk a menetek. Nem akarok túl szigorú lenni a játékkal, mert egy árkád jellegű alien-lövöldének nem rossz. Ha hozzávesszük a különféle gadgetek használatát és a kooperatív módban a csapatmunka lehetőségét, még némi taktikázásra is van esély. Ugyanakkor az MI finoman szólva sem túl éles eszű, cserébe kimondottan veszélyes. A legtöbb létformája egy-két jól célzott lövéssel elpusztítható ugyan, de ha nem vagyunk elég óvatosak, és a közelünkbe engedjük őket, akkor elég hamar rájövünk, hogy azért az ember még mindig törékenyebb náluk. És itt kap értelmet az Extraction cím is. A küldetések során ugyanis elveszíthetünk operátorokat. Ha valaki elesik, az nem hal meg automatikusan, hanem egy speciális védőréteg vonja be a testét, hogy a vírus ne fertőzhesse meg. De ott kell hagynunk. A következő küldetés során viszont visszatérhetünk és kiszabadíthatjuk.
Minden küldetés három részfeladatból épül fel. A pályák is ennek megfelelően három elszeparált zónából állnak. Az egyes zónákban teljesítendő részfeladatokat a játék véletlenszerűen dobálja össze, ami azért ad némi izgalmat, és növelheti a játékidőt is az újrajátszási faktor kitolásával. Viszont ha egy operátort elveszítettünk, akkor az egyik részfeladat az ő kimenekítése lesz. Ilyenkor az idegenek az egyik tüskéhez láncolják, és csak nagyon nehezen, több kötelék elpusztításával tudjuk kirángatni a ragacsból. Ezt követően a testét a pályán található kapszulába kell helyezni, hogy elszállíthassák. Érdekesség még, hogy az egyes részfeladatokat nem kötelező mind elvégezni, illetve bármikor bármelyik zónából kérhetünk kimenekítést akár anélkül is, hogy egyetlen idegennel végeztünk volna. Ennek persze túl sok értelme nincs, mert így az XP is oda...
A Rainbow Six: Extraction egyedül is játszható, de tapasztalatom szerint úgy még a legalacsonyabb nehézségi fokozaton is nagyságrendekkel nehezebb dolgunk van mint csapatban. Könnyű néhány kör alatt elveszíteni az operátorok zömét, ami roppant bosszantó dolog, főleg, ha egy kimenekítési akcióban veszítjük el a következőt...
Ezzel együtt van némi potenciál a játékban. Akik anno szerették az Outbreaket, azok jó eséllyel ezzel is jól ellesznek egy darabig. Aki viszont a klasszikus Rainbow Six élményre vágyik, nos... az lapozzon vissza inkább valamelyik régebbi epizódhoz, mert ebben még csak nyomokban sem fogja megtalálni a régi hangulatot.
Amit még mindenképpen a játék javára lehet írni, az a látványvilág és az optimalizáció. Nem mondom, hogy a Tom Clancy's Rainbow Six: Extraction a valaha volt legszebb játék, mert nagyon nem az. Viszont a grafika tisztességes szintet üt meg (kb. a Siege szintjét, ami ugyebár egyáltalán nem meglepő), és cserébe kimondottan szépen fut egy GeForce GTX 1080-on a legnagyobb részletesség mellett is. Szóval erre nem nagyon lehet panasz. Azt viszont nem merném megjósolni, hogy mondjuk egy év múlva hányan fognak még aktívan játszani vele...