A nyáron volt szerencsém több európai vasúttal is utazni – ilyenkor rájön az ember, hogy nem is olyan nagyon rossz a MÁV... –, és mivel a Train Simulatorrel sokat szoktunk játszani, így különösen odafigyeltünk a híresebb, nagyobb pályaudvarok kinézetére, hogy ősszel majd végignézzük őket szimulátorban is. Így amikor hazaértünk, örömmel láttam, hogy megjelent egy új vonatos játék is, amely nemcsak szimulátor, hanem picit tycoon játék is. Azért külön lelkesedtem, mert amíg nem lett a fiam vonatmániás, addig a szimulátor számomra a harckocsiszimulátor volt, és eszem ágában sem volt vonatokat vezetni.
Szerencsére a Train Life nem egy hardcore szimulátor (erre mondjuk sokan panaszkodnak is a fórumban), sokkal inkább egy casual játék. Nincs benne nagyon fizika: teljesen mindegy, mennyi terhet cipelsz (vagy épp semmit), ugyanúgy gyorsul és fékez a mozdonyod. Cserébe viszont nem pontokat vagy plecsniket kapunk a megtett útért, hanem a szerződésnek megfelelő összeget. Pénzt, amiből fejleszthetjük a mozdonyunkat – vagy újat is vehetünk –, illetve szép lassan flottánk is lehet, és NPC vonatvezetőkkel végeztethetjük el az olcsóbb melókat. Tök jól hangzik, igaz? Hát nézzük hogyan is valósult meg mindez!
A Train Life: A Railway Simulator sokáig volt korai hozzáférésben, és amikor hivatalosan is megjelent, ebben a fejlesztők sem hittek, mert az 1.0-s változatban is kint volt a képernyő bal alsó sarkában, hogy ez csak egy béta. És amikor pár nap múlva jött a patch, amely ezt a feliratot levette, azzal sem lett igazán kiadhatónak nevezhető állapotban a játék. Nemcsak bugok vannak benne (amiket szép lassan ki lehet javítani), de koncepcionális problémák is. Az nem zavar, hogy a fizika hiánya miatt nagy sebességgel is be lehet venni éles kanyarokat, hiszen úgysem siklik ki a vonat. Az azonban sokkal inkább, hogy vannak ezek a véletlen események – amelyeket azért generálnak, hogy ne legyen unalmas az életünk –, amelyekből az egyik épp az, hogy függetlenül a fizikai valóságtól – azaz csak úgy – kisiklik a vonatunk...
Vagy szembejön egy másik vonat és összeütközünk. Esetleg kapunk egy pénzbeli büntetést, amiért nem dudálunk rá szegény szarvasra, aki a sín mellett legelészik (azért persze nem jár büntetés, ha Frankfurt belvárosában az éjszaka közepén tökig nyomjuk a dudát). Ezek mindegyikére van valami módszer, hogy elkerüljük (például a szarvasra mindig rá kell dudálni), de ezekről se a tutorialből, se a belső kis wikiből nem értesülünk. Ezekre mind magunktól kell rájönni, esetleg a fórumban rákérdezhetünk. Gyakorlatilag mind egyszerű minijátékok ezek igazából, csak szimulátornak van eladva.
A tycoon rész ellenben jópofa. Vehetünk fel mozdonyvezetőket és vásárolhatunk mozdonyokat, aztán feladatot adunk nekik és hajra. Azonban ezekből nem jön be annyi pénz, folyton alszanak (pihennek), és ha mi nem haladunk legalább 20 km/h-val, akkor ők sem mozdulnak meg. Ez utóbbi egy játékmechanikai védelem az ellen, hogy ne szimulátornak, hanem csak tyconnak használhassuk a játékot. És hiányzik még egy csomó kis finomhangolás, például hogy több feladatot is beállíthassunk egy-egy emberünknek, ha már iszonyat sokat kell várni rá, hogy kipihenjék magukat és dolgozni kezdjenek.
Az tetszik a játékban, hogy a vonatos menedzserjátékokhoz hasonlóan itt is van workflow: azaz a játék elején nem lehet akármit szállítani, csak a legalapabb nyersanyagokat (pl. vasércet a bányából a kohóba). Aztán később a kohóban nyersvas készül, amit elszállíthatunk gyárakba stb. Ismert recept, de szimulátorokban eddig még nem nagyon találkozhattunk vele. És a fejlesztők szerint ezért sem érdemes valóságos fizikai motort várni, hiszen ez nem egy általános szimulátor, hanem egy ilyen keverék. És egyik fele sem kimagasló abban a másik játékstílusban, de így együtt egyedülálló. Bár erre meg azt mondják a panaszkodók, hogy annyira nem egyedülálló, hiszen ez egy Euro Truck Simulator, csak éppen vonatokkal...
És ebben is van valami, hiszen itt is dekorálhatjuk a kedvenc mozdonyunk pilótafülkéjét. És turbózhatjuk a különböző paramétereit alkatrészekkel. Ez klassz része a játéknak, csak ez sem kiforrott: a játék elején ugyanis egy elég kis béna mozdonnyal kezdünk (ám ez ugyanúgy 12 tehervagont képes elhúzni, mint a játékban található legjobb mozdonyok), majd pár komolyabb szállítmányozással összeszedhetünk annyi pénzt, amivel megvehetjük a második legjobb mozdonyt, ami viszont (főleg ha upgrade-eljük is) jobb – vagy legalábbis nem rosszabb –, mint az összes drágább masina. Innentől pedig legfeljebb arra várhatunk, hogy XP-vel magasabb szinteket érjünk el, és jobb upgrade-eket vehessünk a mozdonyunknak.
Jó, persze nem csak teherszállítás van a Train Life-ban. Átválthatunk személyszállításra is (amire vannak céljárművek is, de használhatjuk az általános mozdonyt is, ha épp pénzhiányban lennénk – bár a kiegyensúlyozatlanság miatt ilyen nem nagyon történik). A személyszállítás egy nagyon picit más (érdemes megnézni a belső wikit, mert a tutorial ezt is elhanyagolta), és szerintem annyira nem hoz sokat a konyhára. Azonban csúnya ipartelepek helyett Nyugat-Európa híres főpályaudvarait látogathatjuk meg. Így jönnek vissza a nyári élmények, amikor összehasonlíthatjuk a valódi emlékeinkkel a játékban lemodellezett kölni főpályaudvart, a dómmal egyetemben.
Összefoglalva, hiába volt túl sokáig korai hozzáférésben a Train Life: A Railway Simulator, ráfért volna még sok-sok fejlesztés. Tehát akit érdekel ez a fajta kevert játékstílus, az is gondolkozzon el, hogy megéri-e felidegesítenie magát, vagy vár még egy kicsit, és csak aztán veti bele magát Nyugat-Európa vasúti hálózatába. Mert nemcsak bugok maradtak benne, de kiegyensúlyozatlanság és koncepcionális hibák is. Nekem úgy tűnt, hogy a fejlesztők reagálnak a játékosok felvetéseire. De abba nem látok bele, hogy ez mennyire jelent valódi kódolást is, azaz fog-e javulni a helyzet pár hónap múlva. Ugyanakkor azt sem hallgathatom el, hogy még így – idegesítően is – beletoltam 15 óra játékidőt, amit biztos nem tettem volna, ha nem fogott volna meg és nem látnék benne potenciált.
