Volt idő, amikor a legnagyobb sportjátékfejlesztőnek az EA Sports számított, ők szállították a foci mellett a legjobb kosárlabda, jégkorong, amerikai futball és golf játékokat is. Mára a régi fényük szinte már csak halványan pislákol, amit leginkább csak a FIFA-széria parazsának izzása tart életben. Cserébe viszont a 2K Games sportjátékalosztálya, a 2K Sports évről évre kapaszkodott felfelé, és mára eljutottunk odáig, hogy lassan az EA Sports helyébe léphet. Sőt, bizonyos sportágakban már régen megtörtént a trónfosztás is, lásd kosárlabda és golf. Utóbbi kapcsán az utóbbi években már ők szállítják a PGA Tour hivatalos videojátékát, amely idén is új részt kapott.
A PGA Tour 2K23 olyan tipikus 2K Sports videojáték. Benne van minden, ami az adott sportágra jellemző, csurig pakolták mindenféle licencekkel, de valahogy az igazi áttörő profizmus, ami legalább olykor jellemezte a rivális EA Sports játékait, valahogy rendre hiányzik. Többször volt ilyen érzésem az NBA 2K epizódokkal, a WWE 2K játékokkal meg aztán főleg. Most viszont a világ talán legnyugisabb sportágának videojáték-adaptációja került a kezeim közé. Minigolfozni imádok, de valódi golfpályát legfeljebb a TV-ben láttam eddig. Golfkönyököm sincs a sok ütőlóbálástól, de azért nagyjából képben vagyok azzal, miről is szól ez a sport. Így legalább csak félig éreztem magam totálisan tudatlannak a teszt során. Viszont cserébe a játék megmutatta, hogy az alapok megismerésének egy egyszerű és szórakoztató eszköze lehet.
A játék elején egy gyorstalpalót is el lehet végezni, ami az irányítás alapvető fogásaiba vezet be minket. Itt mindjárt érdemes leszögezni, hogy golfozni kontrollerrel a menő, billentyűzettel inkább meg sem próbáltam. Az irányítás alapvetően faék egyszerűségű, mégis azt kell mondanom, hogy amennyire könnyű megtanulni, annyira nehéz igazán mesterien bánni vele. Még a könnyebb fokozatokon sincs semmi garancia rá, hogy a kis lyukacsos golyóbis pontosan oda fog röppenni, ahová egy határozottan megindított lendítéssel ütni szándékozunk. Ha pedig kikapcsoljuk a segítségeket, pillanatok alatt olyan elveszettnek érezhetjük magunkat a pályán, mint nagyi a Diablóban.
Az irányítás kontrolleren az analóg karokkal történik. A jobboldalival célozhatunk, vagyis adhatjuk meg az ütés irányát, illetve ezzel szabályozhatjuk, hogy milyen távolságra is tervezzük ütni a labdát. A bal karral pedig a konkrét lendítést végezhetjük el: előbb hátra húzzuk, amivel egy mérce elindul felfelé, majd az optimális erő elérésekor lehetőség szerint egyenesen előre toljuk a kart, és ezzel elütjük a labdát. A játék mutatja, hogy mennyire volt egyenes a kar mozgása, amivel ha kilógunk a középen megjelölt optimális szakaszból, akkor valamelyik irányba egy picit megcsavarjuk az ütést, ergo nem középre fog szállni a labda, hanem picit oldalra. Ez olykor hasznos is lehet, de célszerűbb a pontosabb célzás. Illetve lehetőségünk van az ütést finomítani is: megadni, hogy a labdát mennyire üssük meg alulról vagy középről, illetve hogy mennyire üssük meg oldalról, ezzel adva egy kiflit a röptének. Faágakat kikerülni egész ügyesen lehet így.
A cél természetesen az adott szakasz minél kevesebb ütésből való teljesítése. Az amatőrtől három szinttel tapasztalatlanabb játékosként a PGA Tour 2K23-ból tanultam meg, mi az az albatross, az eagle, a birdie és a bogey. Ezek jelentik, hogy a parhoz, vagyis az adott szakasz meghatározott, „default” ütésszámához mérten mi mennyiből teljesítettük. Ha pont annyiból, amennyit meghatároztak, az szép és jó, de semmi extra. Ha bénázunk és több ütés kell, akkor már bogey-t, esetleg double bogey-t ütünk. Ha viszont olyan pengék vagy mocskosul mázlisták vagyunk, hogy kevesebből, akkor jönnek a birdie-k (eggyel kevesebb ütés), az eagle-k (kettővel kevesebb) vagy az albatross (hárommal kevesebb). Ász? Na azt csak papírról ismerem...
Ami a játék tartalmi részét illeti, a 2K Sports kitett magáért, ahogy szokott. Megalkothatjuk saját karakterünket a más játékokból is ismert szerkesztőkkel. Itt egyébként elég sok valódi márka is képviselteti magát, lehet ruházkodni és ütőket vásárolgatni a végtelenségig. A karriermódban kisebb tornákon kell helyt állnunk ahhoz, hogy bekerüljünk a rangos PGA Tourba, ahol már nevesebb kupákért folyik a küzdelem. Itt már közvetlen riválisokkal is összecsaphatunk, ami engem inkább idegesített, mint ösztönzött. Általában nem jelentettek túl nagy kihívást, viszont itt megmutatkozott a játék egyik legbosszantóbb hibája, a lassúság. Én eleve pár nap játék után már állandóan átugráltam az összekötő videókat, ahol karakterem épp vigyorog egy el nem bénázott ütés után vagy a caddie-vel sétál a labda felé. Viszont a riválisok elleni játszmák során elég gyakran kapunk bevágásokat a másik versenyző (olykor nem is a rivális, hanem random akármelyik másik) egyik ütéséről. Ezzel nem is lenne bajom, de ilyenkor a játék 5-10 másodperceket képes tölteni egy külön képernyőn, ami elképesztően idegesítő egy idő után.
Karakterünket egyébként fejleszteni is lehet, meccsek alatt XP-t gyűjtünk, az XP-ből időnként szintet léphetünk, szintlépésenként pedig elkölthető skillpontokat kapunk. Ezekből a különböző ütésfajtákat lehet csiszolni, boostokat adni hozzájuk. Emellett az ütőinket is fittingekkel lehet ellátni, amiket egy-egy torna után kaphatunk meg. Speciális markolattal, szárral és fejjel javíthatunk a pontosságukon, az erejükön és hasonlókon. Ez ad némi távlati célt is a játéknak, hogy idővel egyre pontosabbakká válhatunk mi magunk is a profibb cuccokkal.
Sajnos a profi jelző sem a látványvilágra, sem az audio körítésre nem mondható el. A grafika a legnagyobb jóindulattal is legfeljebb közepes, de efelett még szemet lehet hunyni, hiszen a gyakorlati célját így is tökéletesen ellátja. Viszont azzal szívesen elbeszélgetnék, aki a zenéket összeválogatta, mert ennyire semmilyen és a témához tökéletesen nem passzoló dallamokat régen nem hallottam már játékban. De van még ennél is borzasztóbb: a szakmai kommentár. Hárman beszélgetnek a meccsek alatt, amiből ketten általában csak az olyan döbbenetesen mély szakmaiságot sejtető szösszeneteket ismételgetik, mint a „sosem jó, ha hátrébb kerül az ember a rangsorban” vagy ennek ellentettje, a „mindig jó, ha feljebb léphetünk a rangsorban”. De a kedvencem, amikor egy centikkel elhibázott kísérlet után megszakértik a dolgot: „Hát ez frusztráló”. Igen, az.
Ezt leszámítva azért egész jó kis játék lett a PGA Tour 2K23. Megint egy tipikus 2K Sports játék, amelyben darabra minden megvan, mégsem áll össze tökéletessé, de azért szórakoztató. Még úgy is, hogy hajlamos meccsek közben véletlenszerűen eldobálni a kontrollert, ami azt jelenti, hogy irányítani már nem lehet vele, de a menübe kilépni és ott navigálni igen. Külön menüpont is van, amivel vissza lehet szerezni az irányítást...?! Aki nálam rutinosabb, kérem, magyarázza el, hogy ez miért jó így. Na mindegy. Ha valaki szereti a golfot, esetleg egy olyan játékot keres, amivel nyugiban eltölthet egy-két órát, az a PGA Tour 2K23-mal nem nyúl nagyon mellé. Csak szerintem a kommentárt inkább kapcsolja ki előre...
