A Final Fantasy szerepjátékot valóban végső próbálkozásnak szánta az akkor még Squaresoft néven futó cég. 1987-ben 8-bites pompájában hódította meg a közönséget az első epizód. Több tucat alkotás látott azóta napvilágot, idén nyáron pedig a számozott XVI. rész fog megjelenni. Rengeteg stílusban érkeztek spin-off és egyéb művek az FF védjegyével, játékosok generációit szórakoztatva. Ki tudja, talán a lányom egyszer majd olyan felújított újradolgozással játszhat, mint a Final Fantasy X vagy XV, hiszen azok is korosnak számítanak majd 15 év múlva. A gyűjteménybe található játékok korábban már megjelentek össze-vissza különféle platformokra, de most egy közös gyűjtemény keretein belül élvezhetjük egyszerre a legelső 2D-s epizódokat.
Hogyan lettek csinosítva a stuffok? A korai sprite-okat Shibuya Kazuko újrarajzolta pixelgrafikus stílusban. Az eredeti művekben is ő készítette ezeket, így saját munkáit pimpelte a művész. A cél az volt, hogy a modern televíziókon is zsírul nézzen ki a termék. Nobuo Uematsu felügyelete alatt hangszerelték újra a játékokat, abban a szellemben, hogy megőrizzék azok egyéniségüket. Olyan dolgokra gondolok itt, amit az akkori technológiai limitáció miatt nem tudtak volna kivitelezni. A hangeffektek újrakeverését a Square Enix erre specializálódott osztálya végezte, és itt is figyelembe vették, hogy hűek maradjanak a forráshoz. Az új zenei aláfestés bitang jól szól, nem esett csorba a régi dalokon, tényleg nagyszerű munkát végeztek a szakemberek.
Az eredeti NES és SNES verziókhoz nyúltak hozzá, de a történet mindenhol érintetlen maradt. A kezelőfelület megújult, és játékosbarátabb formában tárják elénk a sztorit. Különféle könnyítéseket is eszközöltek, így minden epizódnál külön ki-be kapcsolható a négyszeres tapasztalati pont és pénz szerzése. Egy gombnyomással kiiktatható a véletlenszerű harcok intézménye is. A térképen láthatjuk, mennyi titok és kincs van egy-egy helyszínen, ami több százra rúg részenként.
Ami teljesen új tartalom a címeknél, az a zenelejátszó, a galéria és a bestiárium. Az utóbbit fel kell töltenünk a szörnyek leverésével, de a dalok és a koncepciós rajzok egyből elérhetőek (utóbbiak eredetiek, Yoshitaka Amano munkái). Egy ideig egy csomó avatar és PS4-es téma is a markunkat ütheti, ha egybe ruháznánk be a kollekcióra a digitális piactérről. De külön-külön is megvásárolhatók a részek, ha csak bizonyos epizódra lennénk kíváncsiak. Jó hír a retro-őrülteknek, hogy bármikor átkapcsolhatunk a régi BGM-re és képi megjelenítésre, így eredeti pompájukban is újraélhetjük a fantáziákat.
Na de milyenek a játékok ennyi év elteltével? Jómagam már reviziteltem szinte az összes korai FF játékot PlayStation 1 konzolon, így tudtam, mire vállalkozom. A beépített segítségek nélkül az első három Final Fantasy nehéz, valamint klasszikus régies, „egy-egy hintet elbüfizek és oldd meg, juss tovább haver” mentalitásban működnek. Nem szégyen egy végigjátszás igénybe vétele se. A IV. alkotás már kiforrottabb, nem beszélve a VI. részről, amely még mindig isteni. A régiek közül ezeket most is élvezettel nyüstöltem, mert remek történetek mind a mai napig. Külön öröm volt, hogy életemben először a III. epizódot is tudtam nyomni, amely a váltakozó kasztrendszert vezette be.
Mindegyik epizódnak megvan a maga bája a gyűjteményből, de az első kettőt akkor tudnám ajánlani, ha kíváncsi rá az ember, hogy honnan indultunk. A többi már játszhatóbb, és kifejezetten jobb játékok is. A program kijött fizikai formákban is PlayStation 4 és Switch platformokra, igaz, a beszerzésük nem egyszerű.
Számomra érdekes élmény volt a Final Fantasy Pixel Remasternek köszönhetően ismét újraélni a csodákat. Mondjuk rendesen be is voltam már sózva a legutóbbi zenés ritmusjáték, a Theatrhythm Final Bar Line miatt. És hogy mit hoz a jövő? Hamarosan kiderül a XVI. epizódban!
