Minden idők egyik első, a szó mai értelmében vett „verekedős” játéka a Capcom műhelyéből került ki. Az 1987-es Street Fighter az azóta eltelt 35 esztendő során óriási franchise-zá nőtte ki magát, mozifilmekkel, képregényekkel, akciófigurákkal, no és persze rengeteg, a fő- vagy egy-egy mellékszálba tartozó játékkal. A számozott, fősodorbeli epizódok közül az ötödik bő hét esztendővel ezelőtt jött ki, így a rajongók tűkön ülve várják már a napokon belül megjelenő Street Fighter 6 eljövetelét.
A programban három fő játékmód közül választhatunk. Ezek a Fighting Ground, a World Tour és a Battle HUB. Aki a hagyományos „bunyós” játékélményre vágyik, az válassza az elsőt. Itt ki-ki tréningezhet, játszhat egy az egy elleni vagy csapatmeccseket az MI vagy egy barátja ellen, de meg is ismerheti az egyes szereplők sztoriját a már megszokott, képregénystílusú átvezetőkkel. Ez utóbbiért mindenféle jóságot, leginkább illusztrációkat zsebelhetünk be, no és persze pontokat is, amelyeket akár az online listákon is megoszthatunk. Érdekes mód itt az extrém harc, amelynek során számos szabályt módosíthatunk (pl. x db testdobás bevitele a győzelemért), vagy akár spéci körülményeket is teremthetünk (elektromosság is van a pályán, drónok ellen is küzdeni kell, egy dühöngő bika ront ránk időnként stb.). A kezdők, de akár a veteránok is a Fighting Groundon töltik majd idejük jelentős részét, gyakorlással vagy különféle meccsekkel. A kezdőknek vagy a csak egy kis kikapcsolódásra vágyóknak mindenképpen ez az opció a leginkább ajánlott.
A program kezdőfelhozatala tizennyolc harcost tartalmaz, köztük nyolc állandót, négy visszatérőt és hat vadonatújat. Akik beruháznak az első éves tartalmakra, azok további néggyel gazdagodhatnak majd a következő egy év során, természetesen sok egyéb mellett. Az egyes karakterek kinézete és sok egyéb feature-je változtatható, de a bőség zavara kezdetben senkit nem fog a földhöz vágni, mert mint az már megszokott, a játékbeli vagy valós pénzért vett tartalmak hada itt is jelen van.
A World Tour gyakorlatilag egy fejezetekre osztott sztori mód, amely kicsit szerepjáték, kicsit verekedős játék, kicsit egyfajta GTA-klón (legalábbis engem arra emlékeztetett). Itt mindenki megalkothatja a maga karakterét, amelyet a jelenlegi „píszí” világnézet szellemében szó szerint bármilyenre (férfi, nő, emberi lény) formálhat. Vele kezdhetjük meg a harcok mesterévé válásunkért tett utazásunkat, amelynek során a Street Fighter franchise számos helyszínére eljuthatunk, és valamennyi főbb karakterrel találkozhatunk a számos fejezet során. Instrukcióinkat egy mobileszközön kapjuk (üzenetek, küldetések, térkép, GPS stb.) aktuális mesterünktől, de ha úgy tartja kedvünk, csak kószálhatunk kedvünkre, és harcra invitálhatjuk az arra járókat. Senki ne számítson egy égbe kiáltó sztorira, de azért kellemes időtöltésnek ígérkezik ez a torna is.
Az igazi, különleges online játékélményt a Battle HUB adja, amely gyakorlatilag egy gigantikus, virtuális árkád játékterem. Itt is megalkothatjuk avatarunkat, akivel a teremben sétálgatva leülhetünk egy szabad géphez, vagy csatlakozhatunk valamelyikhez, ahol már ül valaki. Ezeken a masinákon ezután játszhatunk a másik avatar tulaja ellen, de ha csak nézelődni van kedvünk, sima megfigyelőként is bámészkodhatunk kedvünkre.
A teremben a Capcom régi, klasszikus automatái is fellelhetők lesznek, amelyek rendre váltakoznak majd, így régi kedvenceinkkel is tolhatunk pár menetet. Ez a mód számít talán a hatodik rész legnagyobb újításának, amelyet a teszt során is csak limitált ideig próbálhattunk ki. Ezalatt a szerverek stabilak voltak, így különösebb laggal vagy egyéb fennakadással nem találkoztam a bétateszt során. A micropayment módszere itt is fellelhető lesz, de ezt ma már talán említenem sem kellene.
A Street Fighter 6 a Capcom saját, a Resident Evil sorozatban már megcsodált RE Engine motorját használja. Ez nagyon nem fest rosszul, de például a World Tour során én tapasztaltam néha darabosabb mozgást. A mai csilli-villi grafikus effektek nem egyöntetűen voltak jelen a programban a tesztelés során, de itt kiemelném, hogy ez egy még meg nem jelent játék, amelyhez a készítők jókora day one patchcset ígérnek számos dolog finomítására vagy orvoslására. A képi üzemmód alapból 4K felbontású, ami 60 fps-re korlátozza a képfrissítést, de átválthatunk egy 1440p felbontású, ellenben 120 fps-sel pörgő módra is – már ha van olyan megjelenítőnk, ami ezt töredezés nélkül, simán bírja.
A tizennyolc kezdőkarakter mind sajátos megjelenésű, stílusú és remekül kidolgozott, ahogy az összesen tizenöt helyszín is. A zenebona abszolút a stílushoz illő, kellemes tracklistet tartalmaz. A szinkronhangoktól én nem ájultam el, de ez egy ilyen játéknál nem is a legfontosabb elem. Mondjuk a World Tour során jobb lett volna, ha nem csak az átvezetők szinkronosak végig, hanem a teljes játék, de ez van, ezt kell megszokni. Nagyon kellemes adalék a meccsek szakkommentárjának bekapcsolási lehetősége. Ha ezt választjuk, akkor több ország (vagyis több nyelvterület) igazi, harci sportokra specializálódott szakemberei adják a hangjukat a közvetítéshez.
Egy ilyen stílusú játék talán egyik legfontosabb eleme a vezérlés. Nos, itt összesen három különböző közül választhatunk. Az első a klasszikus, leginkább a veteránok, illetve az arcade stickkel rendelkező felhasználók számára kézre álló stílus. A második egy modernizált/módosított, jóval leegyszerűsített változat, ahol leginkább a megfelelő időzítésre kell odafigyelnünk, és egy-két gombbal előhívhatjuk a zúzósabb mozdulatokat. A harmadik egy dinamikus mód, ami elvileg alkalmazkodik hozzánk, és a készítők is melegen ajánlják ennek kipróbálását.
A program metódusai és az interfész egyébként a stílusra abszolút jellemzőek, vagyis a menet számának vagy a hátralévő időnek a megjelenítése mellett életerőcsíkunk, és további két sáv látható a harcok közben, amelyek közül az utóbbiak spéci mozdulatok bevitelére alkalmasak feltöltött állapotban, és amelyek feltöltése némi időt igényel, vagy a bevitt, illetve bekapott ütések töltik fel azt.
Zárszóként annyit mondanék, hogy a Capcom immár igencsak réginek, de annál is nagyobb címnek mondható sorozata, a Street Fighter egy igen ígéretes résszel bővül hamarosan a Street Fighter 6 személyében. Számos játékmódjával, gazdag tartalmával, gondos kivitelezésével minden, a stílus iránt érdeklődő felhasználó számára kötelező vétel lesz, de azok is tegyenek vele bátran egy próbát, akik pofonokat eddig csak Bud Spencer-filmekben láttak. Már csak azért is essen neki mindenki, amint teheti, mert idén nyáron indul majd minden idők eddigi legnagyobb, a Capcom által szervezett, pénzdíjazású versenye, amelynek a fődíja kerek egymillió dollár. Nos, azt hiszem, ezért érdemes küzdeni, de ha a pénz nem is érdekel minket, akkor is egy kiváló játékra ruházhatunk be hamarosan.
