2009-ben jelent meg az első Trine epizód, amely már annak idején is lenyűgözött. Mesés világa és kooperációra építő játékmenete az évek alatt egyre csak fejlődött, a széria a negyedik résszel pedig eljutott a csúcspontra. Kíváncsian vártam, milyen újdonságokat tartogat a friss, ropogós, A Clockwork Conspiracy alcímen futó ötödik eresztés.
Ismét a már jól ismert hármas fölött vehetjük át az irányítást offline vagy online co-op formájában. Amadeus, a bölcs varázsló képes mágikus kockákat, pallókat, golyókat létrehozni, ezeket pedig a csapat ügyesen használva magasabb pontokra juthat el, vagy csapdákat, szakadékokat hidalhat át. Varázserejével tárgyakat is mozgathat, ami szintén kulcsfontosságú képesség. Zoya, a mestertolvaj akrobatikus ügyességgel leng a köteleken, csáklyázza fel magát a karikákon. Össze tud kötni a kötéllel dolgokat (a kifeszített alkalmatosságra a többiek is felléphetnek), illetve az íjával meglőhet elérhetetlennek tűnő pontokat. Az elementális nyilaival szerkezeteket fagyaszthat meg, vagy bombákat robbanthat be a tűzzel. Az egyik legkedveltebb figura a három közül, többen játszva rendesen megy a harc érte. Az utolsó tag egy kövér lovag, Pontius, aki súlyát felhasználva aktiválhat kapcsolókat, mérleghintákat üzemelhet, vagy falakat törhet át, erejét vagy kardját felhasználva. A pajzsa felfog szinte minden támadást, hasznos tagja a csapatnak.
Lehetőségünk van a klasszikus formátum szerint játszani (ilyenkor fixen kezel mindenki egy embert, de kérésre lehet egymás közt cserélni), vagy egy szabadabb értelmezésben bármikor rotálhatjuk a hősöket, és akár három varázsló is létezhet egyszerre a pályán. A megkötés ez esetben annyi, hogy a speciális dolgok közösek lesznek, például nem lehet háromszor annyi tárgyat lerakni, csak mert annyi mágusunk van jelen.
A történet egy képeskönyv lapjain elevenedik meg, de rendes animációkat és szinkront is kapunk melléjük. A 2D-s játékmenet még mindig piszok jól áll a programnak, a környezet és a hátterek meseszépek. Legyen szó erdős tájról vagy barlangról, valami mindig lesz a képernyőn, amire felfigyelhetünk (legtöbbször állatkák). A zenék is jók, az említett szinkronok pedig parádésak, de ezt már megszokhattuk.
Nemsokban változott a Trine, inkább az új játékmechanikai elemeken érhető tetten az innováció. Ilyen például a fénnyel és az árammal történő trükközés. Pontius pajzsával ügyesen visszaverheti a fénysugarakat, a varázsló acélgolyóit használva pedig továbbvezethetjük az áramot a kellő helyekre. Minden szereplő kapott remek új képességeket, amelyek megkönnyítik később az életünket. Az egyik ilyen dolog például a mágnes, amellyel összetapaszthatjuk a megidézett elemeinket, így stabilabb mászóalkalmatoságokká vállnak.
A fejtörők még mindig szuperül illeszkednek a stuffba, még közepes nehézségen is kihívást jelenthetnek, főleg többen játszva. Tudniillik minél többen vagyunk, annál komplexebb egy-egy rejtvény megoldása. A gyenge pontja a játéknak a harcokban keresendő, ezt a részét én már rég elengedtem volna a sorozatnak. A játékidő egész hosszúra rúg, néhol egy órát is eltölthetünk, mire megtaláljuk az összes titkot, pályákból pedig 19 van, ami nem kevés.
A Trine 5: A Clockwork Conspiracy a negyedik mellett az egyik kedvenc epizódom lett, amelyet szívből ajánlok az ötletes feladványok és a szuper kooperatív élmény miatt is.
