Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Újabb élőszereplős filmes játékkal örvendeztetett meg bennünket a Wales Intercative. Megannyi hasonló jellegű alkotásukkal szépen felduzzadt mostanra a kínálatuk, változatos tematikával operálva. Legtöbbször az akció és az okult horror témához nyúltak eddig, de valamit mindig próbálnak csavarni a formulán. Legyen szó akár apróbb játékmechanikai innovációról, a kísérletezés nem áll távol tőlük. És ez most sincs másként, de erre majd idejében kitérek.
A The Isle Tide Hotel, amit a brit Twin Peaksként aposztrofálnak leírásukban, egy elszigetelt vendéglátóegységről szól, benne tucatnyi furcsa emberrel. A nyitóvideóban láthatjuk egy fiatal lány elrablását, aki körül a cselekmény bonyolódik majd, persze csak ha mi magunk is így akarjuk. Egy apukát irányítunk, aki taxival érkezik a létesítményhez. Meghívásos alapon lehet csak ide bejutni, és érdekesség még, hogy a hotel csak pár évente néhány éjszakára nyitja meg kapuit. Nem titok, hogy az elrabolt lány apjaként érkezünk, egy magánnyomozó óhajt velünk találkozni, aki a helyszínen vár minket (ő intézte a meghívót is).
Rögtön feltűnik, hogy a szereplőgárda kimeríti az extremitás fogalmát, elég csupán a személyzetre vetnünk egy pillantást. A recepción bejelentkezve elindulhatnak a bonyodalmak, hiszen válaszaink függvényében alakul a cselekmény. Ami piszkosul vontatottan lesz elénk tárva – szerintem még külön rendezői instrukció is lehetett arra, hogy ilyen lassan beszéljenek a színészek. Igazából nem is lenne gond, ha nagyrészt érdekes lenne, de olyan szintű baromságokba botlunk majd lépten-nyomon, amit nehéz lesz kiheverni. Végig az az érzésem volt, hogy valami elcseszett művészfilmet nézek, amire egy ismerősöm hívott el, és ciki lenne kijönni a vetítésről. A befejezés után pedig palimadárként ültem a székemben, próbálva feldolgozni a látottakat. Mivel nem ez az első rodeóm, így pár nap múlva újra nekiültem, merőben más válaszokat adva, így változott a cselekmény is, a befejezés is teljesen máshogy alakult, de még mindig nem érkezett meg a katarzis.
Újdonság persze most is akad, és így sikerült kitölteni végül az egy órás játékidőt. Több esetben is megáll hősünk, és több opció közül választva beszélgetésbe elegyedhetünk különböző emberekkel, vagy dolgokat vizsgálhatunk meg. A cselekedet végén szépen visszasétafikál a kiindulópontra, hogy újfent kalandra indulhasson. Például egy hosszú folyosón lehet benyitogatni egy tucat ajtón, vagy az étkezőben 4-5 emberrel leülhet trécselni. Mindenre nem lesz idő, ezt a cselekmény biztosítja, az enyhén szektásnak tűnő alakok pedig gondoskodnak extra szórakoztatásunkról. Néhány jelenet ötletes volt, de a legtöbbet untam – lehet, hogy van egy optimális menet fix válaszokkal, de két kör után elengedtem a témát. Úgy gondolom, ez a leggyengébb FMV, amit „láttam”, játszottam eddig, így nem merem azt mondani, hogy a műfaj kedvelői tegyenek vele egy próbát, mert én is idesorolom magam.
