Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Azon monfondírozom, milyen soulslike játékok jöttek ki kedvenc hibrid konzolunkra, és a kutakodásom során rá kellett jöjjek: nem mondható hosszúnak a lista. Az ismertebbek közül én a Mortal Shellt és a Remnant: From the Ashest emelném ki, a többiek általában kevéssé híresek – kivéve természetesen a Dark Souls: Remastered, hiszen ez az ősatya (vagy az a Demon’s Souls lenne? Szerintem inkább itt érett be a formula). Hogy a másik két résszel mi van, azt csak a FromSoftware tudja...
A Switch 2-be szerencsére már szorult annyi erő, hogy komolyabb címekkel is elboldoguljon, így most az Elden Ring is tiszteletét teszi, ráadásul nem is akármilyen formában: a Tarnished Edition az alapjátékon kívül magában foglalja a Shadow of the Erdtree kiegészítőt, két új karakterosztályt, négy új páncélszettet, valamint némi extra cicomát Torrent részére – ezek a többi platformon is elérhetőek lesznek külön fizetős tételként.
Elden Ring teszt – Ez a gyűrű valóban lebilincsel!
Hálátlan örökösök csapnak össze nyomorult kalandorokkal, vajon ki lesz a befutó?
Switch verzió esetében a legfőbb kérdés mindig az, milyen kompromisszumokat kell kötnünk a többi platformhoz képest. Nos, jó hírem van: relatíve keveset. Természetesen ray tracingről szó sem lehet, de amúgy sem vettek olyan rengeteget vissza a grafika minőségéből. A felbontás már más tészta: recék bár nincsenek, de van egy enyhe mosottas beütése a képminőségnek – ha hunyorítok egyet és vajszívű vagyok, azt mondanám, hogy valahol még jól is áll neki... A futási sebesség az, ahol a legnagyobb „veszteséget” kell elszenvednünk: ez így 30 képkocka/másodpercnél többnek nem érződik. Aztán persze lehet, hogy a Digital Foundry majd rámcáfol, de az évek meg a rutin alapján nekem nagyon így tűnik.
Ami viszont furcsa lehet: nem érződik ettől rosszabbnak a játék, mint máshol, legalábbis ha összevetem az eddig általam birtokolt PC-s verzióval, és ez a zseniális benne! A 30 fps ugyanis elég stabilnak tűnik, így a játék által megkövetelt ritmusra pont elegendő – bár hozzátenném, mivel nincs cross-platform mentési lehetőség, így a játéknak csupán az elejét láttam (azt meg a jegyzőkönyv kedvéért tenném hozzá, hogy PC-n sem láttam igazából eddig többet – friss szerzemény, na, csak illett már beszereznem és belefognom).
Amennyire én tudom netes turkálások alapján (és ebben Onimushaman kollégám majd megerősít vagy cáfol) később azért akadni fognak gyorsabb és pörgősebb ellenfelek is, de mivel az Elden Ring simán tekinthető egy rendkívül sajátos ritmusjátéknak is, hiszen ha elindítunk egy csapást vagy egy ütést hárítva hátratántorodik az ellenfél, az az animáció úgyis végigmegy, így az időzítés az egyik alappillére a játékbeli küzdelemnek (a másik az ellenfél támadási mintáinak kiismerése, és biztos van még – nem vagyok kifejezetten soulsológus).
A játékmenetről nem értekeznék különösebben, a már emlegetett Oni kolléga megtette ezt mind az alapjáték, mind a kiegészítő megjelenésekor. Amit én hozzátennék a Switch 2 kapcsán, az az, hogy... Igen, ezt mind. Semmit, de semmit nem használ ki a játék a konzol sajátos képességei közül, ami önmagában nem volna különösebb baj, de ha a Cyberpunk 2077-re nézek ugyanezen a gépen, azért csak megvakarom a sercegő borostájú állam, hogy lehet így is. No, mindegy, legalább nem kapunk erőltetett, vagy kétes hasznú plusz fícsört.
Mindent összevetve elégedettek lehetünk az Elden Ring eme változatával. Külön öröm, hogy a teljes játékot kaptuk meg itt, és még csak nem is drágább, mint máshol – az akciómentes, normál árról beszélek. És bár én kedvelem a Joy-Con kontrollereket, és itt se teljesítenek rosszul, de az Elden Ring nemcsak a véredet és a lelkedet követeli meg magának, hanem egy jó kontrollert is, ha picit kevesebbszer akarod látni a híres-hírhedt feliratot: YOU DIED!
