A Final Fantasy XVI megjelenése előtt még azt kommunikálták a játékról, hogy nem készül hozzá fizetős tartalom, a fejlesztők is azt nyilatkozták, hogy egy kész játékot, kerek történetet kapunk kézhez. Így számomra derült égből érkezett a kiegészítő, illetve rögtön szezonbérlet, amelynek a jelen cikkem tárgyát képező első fele már megvásárolható, és azonnal játszható is. A másik rész pedig jövő tavasszal érhető majd el.
Az Echoes of the Fallen egy új történetszálat mesél el, amely közvetlenül az alapjáték utolsó csatája előtt játszódik, így jó, ha van egy master save-ünk hozzá (ami a sztori végigjátszása után biztosan ott lapul minden FF-rajongó merevlemezén vagy felhőjében). Főhadiszállásunkon az idős eladóhölgytől kapjuk az infót, hogy a feketepiacon fura, sötét kristályok kezdtek keringeni. Ilyet még senki sem látott, így Clive és társai úgy döntenek, utánanéznek a dolognak. Nem telik el sok idő, és a gyanús kereskedők nyomára bukkannak, majd egy eddig figyelmen kívül hagyott, Fallen nevű toronyhoz vezetik őket. Clive-on múlik, hogy az újraaktiválódott torony szörnyű titkát felderítse, ami eleve vészjóslóan hangzik.
2-3 óra alatt teljesíthető a kiegészítő, amit ha megkezdünk, nem térhetünk vissza a fő sztoriba a vége előtt. Így nem árt felkészülten érkezni. Megemelték a szintkorlátot is, amit csak azért tudok, mert a fejlesztők megsúgták. Az alapjátékot 49-es szinten fejeztem be mindent teljesítve, a DLC alatt pedig csupán 1 szintet nőtt hősöm – de a hírek alapján igazából 55-re növelték a sztoriban elérhető maximumot. A kiegészítőt Final Fantasy nehézségen is verethetjük, ha a mentésünk New Game+ játékban lenne, és ezért külön serleg is jár (az itteni level cap 100-ról 105-re nőtt). Az Echoes of the Fallenben új fegyvereket és kiegészítőket is találhatunk, amelyek értéke meghaladja a régiekét, szóval jó cuccoknak számítanak.
A legtöbb időt a toronyban fogjuk eltölteni, ami picit hasonlít a fő kampány kazamatáihoz, de sokkal horrorisztikusabb az élőnek tűnő, elburjánzott dekorelemeknek hála. Az ellenfelek is agresszívabbak, néhányuk kapott egy vadiúj védelmet is, amit le kell vernünk róluk, mielőtt ténylegesen elkezdhetnénk csökkenteni életerejüket. A fizimiskájuk is változott, valami mintha megfertőzte volna őket.
Ahogy haladunk előre, úgy derül fény a titokra, továbbá lesz egyre veszélyesebb az ott-tartózkodás. A kiegészítő végén található főellenség pedig a veterán Final Fantasy-játékosoknak egyáltalán nem fog meglepetést okozni, mivel valószínűleg már az alapjátékból is hiányolták őkelmét. Elég látványos harc lett, azt meg kell hagyni.
Az első kiegészítőt igazán csak a Final Fantasy XVI legnagyobb rajongóinak tudnám ajánlani, akik amúgy is befizetnének a szezonbérletre. Egy pár órás, harcokkal tömött kaland erejéig visszatérhetnek a felnőttesebb végső fantáziájukba. Találkozunk tavasszal, amikor is a The Rising Tide DLC-ben mehetünk majd ölre a Leviatánnal. Na, ezt már biztosan vétek lenne kihagyni.
Final Fantasy XVI teszt – Trónok harca kaijukkal?
A Végső Fantázia most egy komorabb történettel és felnőttesebb tartalommal remekel.
