Méltatlanul mellőzött stádiumban leledzik a patinás Castlevania franchise. Néha előhúznak a kalapból egy kollekciót, de új epizód nem készült cirka 10 esztendeje (illetve egy mobiljáték kijött 2019-ben). Az űrt valamennyire betöltötte a Netflixen futó két animációs sorozat, Dracula vendégszerepelt bossként az utolsó Smash Bros. bunyóban, illetve a Dead Cells is tisztelgett a franchise előtt a Return of Castlevania kiegészítőjében.
A Konami újrakiadásokkal a felszínen tartja a címet, mint tette azt a Requiem kiadással, ami két ’90-es évekbeli klasszikust tartalmazott (köztük személyes kedvencemmel, a Symphony of the Nighttal [1997, PlayStation]), vagy említhetném még az 2019-es évfordulós kiadást, amelyen a széria legkorábbi 8- és 16-bites epizódjai kaptak helyet. Most pedig a Nintendo DS korszakából csomagoltak egybe 3 finomságot, amelyek már a maguk idejében is kritikai elismerésben részesültek (az eladásokról ne is beszéljünk).
A gyűjteményben a következő tételek kaptak helyet, és mindegyikük három régiós változatban is választható (EU, USA, Japán):
- Castlevania: Dawn of Sorrow (2005)
- Castlevania: Portrait of Ruin (2006)
- Castlevania: Order of Ecclesia (2008)
Illetve ezeken felül egy meglepetéssel is kedveskedtek, mert játszható az eredeti, első játéktermi Castlevania is Haunted Castle (1987), valamint annak szépen felújított modern változata, a Haunted Castle Revisited (2024).
A menüben egy szép művészeti galéria vár még bennünket, továbbá az összes játék zenéje is meghallgatható, ami jó, mert zenében mindig is erősek voltak ezek a címek. Az arcade Haunted Castle újrázott változatát játszottam végig elsőként, mert érthető okokból nálam ez kimaradt (Japánban tombolt a születésem idején). A pénznyelőt fél óra teljesíteni, könnyű fokozaton még pénzt se kellett bedobnom. Megidézi a korszellemet, nem a legjobb kabinet, amelyhez szerencsém volt, de felújítása példa értékű.
A Dominus kollekció 3 játéka tetszőleges sorrendben nyomható, hiszen közük nincs egymáshoz. Más korszakban játszódnak, az irányítható hősök is eltérnek egymástól. A Dawn of Sorrow az, amely folytatása a Game Boy Advance-ra kiadott Aria of Sorrow-nak. Egy évvel utána veszi fel a fonalat, de az élvezhetőségéhez nem feltétel az ismerete. A reinkarnálódott Dracula, azaz Soma Cruz bőrébe bújunk, és próbáljuk visszaverni az ellenünk irányuló fenyegetést, miközben barátaink segítségével meg kéne akadályozni, hogy ne váljon belőlünk sötét úr.
Az Ariában megkezdett Tactical Soul rendszert alkalmazzák itt is, vagyis az ellenség hátrahagyott lelkét felhasználva felvértezhetjük magunkat annak erejével, képességeivel. Az elcsaklizott lelkeket fegyverekbe is lehet forrasztani, így még hatékonyabb démonölő eszközöket nyerünk. Az érdekes rendszernek és a rengeteg fegyvernek hála a harcrendszer rendkívül változatos.
Mivel ez volt az első DS-játék, így muszáj volt a gép adottságait kihasználni. A dupla képernyő jó hozadékként megmaradt, így akár oldalt láthatjuk a térképet is, de a stylus miatt rajzolgatunk is kell jeleket (Magic Seal) a továbbjutás érdekében. Szerencsére ez az analóg karokkal nem nagy ördöngösség. A metroidvania játékmenet sok felfedeznivalót és titkot rejt, ahogy azt megszokhattuk már a szériában. A program szépen öregedett, teljesen jól játszható, de a mai kor gyermekeinek talán picit lomhának fog tűnni. Ez amúgy igaz mind a három alkotásra.
A Portrait of Rune elég egyedi rész, hiszen itt irányíthattunk egyszerre két hőst elsőként. A II. világháború alatt játszódó történetben Jonathan (aki jelenleg a legendás vámpírölő ostor örököse) és Charlotte (mágus) egy öreg vámpírfestő képeit használja portálkapunak, hogy Dracula kastélyát felderítse. Bármikor cserélhetünk a két karakter között, be is hívhatjuk a másikat, hogy az MI által vezérelve bandázva pusztítsuk közösen a rémeket. Együtt is tudnak támadni elsöprő erővel (Dual Crush), és feladványokat is meg kell oldanunk a páros használatával. A történet visszautal egy ősrégi 16-bites epizódra (Bloodlines), így ismerős lehet a veterán játékosoknak néhány dolog. A korábbi epizódok (például Dawn of Sorrow) játékmenetét hordozza, így ez sem árul zsákbamacskát.
Utolsónak az Order of Ecclesiát hagytam, amely a legnehezebb a három rész közül. 1800 körül járunk, Dracula ismét halott, a Belmont-klán eltűnt. A rémúr lelkének darabkáit mágikus jelekbe zárták (Dominusnak nevezik az erőt), és egy rend őrzi ezt. Éppen egy rituáléra készülnek, amikor a két tanítvány közül az egyik megpattan Dracula „hagyatékával”. Rendbeli testvérére hárul a feladat, hogy visszaszerezze azt, útközben pedig felszabadítsa egy falu lakosságát.
Shaona egy energikus fiatal hölgy, a Glyph System használója. Az ellenség valamennyi eséllyel jeleket hagy hátra, amit felszippanthatunk, így bármikor megidézhetővé válik az adott fegyver vagy varázslat. Egyszerre három lehet használatban, de mivel 100 körüli mennyiségben léteznek ezek, így akár három kiosztásra is szétosztható, de így is sokszor fogjuk cserélgetni ezeket a helyzet függvényében. Lesznek olyanok is, amelyek a haladást segítik (például úszás).
Itt most nem egy nagy térképet kapunk, hanem 20 egyedi helyszínt látogatunk meg. A pályákon belül pedig akár utazhatunk is, ha megtaláljuk az erre szolgáló termeket. Pihenni és felszerelkezni visszatérhetünk a faluba, ahova folyamatosan gyűlnek majd a megmentett emberkék. Így készíthetünk ruhákat, ékszereket, főzhetünk, segíthetünk a lakosság apró-cseprő bajain. Ezek a mellékküldetések általában egy tárgy megtalálásban vagy szörny leölésében kimerülnek. Jutalomként a helyi boltos portékája duzzad. Érdekesség, hogy a Castlevania játékok közül az Ecclesiában nem szerepel a legendás vámpírölő ostor.
Mind a három játékba bekerült egy gyorsmentés/visszatöltés opció, ami eleve nagy könnyítés. Továbbá bármikor vissza lehet tekerni a stuffokat, így kijavíthatjuk baklövéseinket. Ezekkel az újdonságokkal szépen végigjátszható a nem kifejezetten hardcore Castlevania játékosoknak is a kollekció.
Mivel DS hiányában kihagytam ezeket az alkotásokat, így most nagy lelkesedéssel merültem el bennük, majd elégedetten álltam fel. Ajánlom beszerzésre egy korszak remekműveit a 2D-s programok kedvelőinek.
