Még tavaly decemberben teszteltem a Rogue Tradert, amely az első játékom volt a Warhammer 40,000 univerzumban. Ez abból a szempontból tökéletes választásnak bizonyult, hogy az Owlcat Games Pathfinder szerepjátékai nagy kedvenceim, és a Rogue Trader is hasonló műfajban készült. Ezután aztán kaptam az alkalmon, hogy a Space Marine 2-vel kicsit tovább merészkedjem a Games Workshop sci-fi-univerzumában.
A kereken 13 évvel az első Space Marine után megjelent játékban visszatér az első rész főszereplője, Demetrius Titus, aki a címszereplő space marine (azaz űrgárdista), vagyis a Birodalom egy génmódosított szuperkatonája, szebbik nevén Astartes. A két rész közötti időt pedig az Inkvizíció „vendégeként”, majd ezt követően egy kvázi büntetőszázadban töltötte. Azonban semmi gond, hiszen a tutorial pálya végére visszakerül régi rendjébe, az ultramarine-okhoz.
A történet azzal kezdődik, hogy egy tyranid inváziót próbálunk visszaverni egy rendszerből. Ez egy bogárszerű faj, amely sáska módjára tarolja le az élhető bolygókat. Titusszal ekkor csatlakozunk újra régi rendünkhöz. Kapunk magunk mellé két állandó társat, de velük is az a baj, mint az összes többi karakterrel, hogy úgy el vannak túlozva, mint a vállpáncéljaik, miközben olyan a mélységük, mintha kartonpapírból vágták volna ki őket. Mindenki rendkívül komolyan veszi magát, így az egyikükkel kialakul egy sehova nem vezető cicaharc is, amire eleve nem került volna sor, ha a karakterek pátoszos frázisokon túl bárhogyan is kommunikálnak egymással. Másrészről viszont, ha úgy nézzük, ez jól illeszkedik a világba, hiszen a Warhammer 40,000 eseményeinek 90%-a valószínűleg meg sem történt volna, ha a karakterek beszélnek egymással, beleértve és kezdve magával a Hórusz Eretnekséggel.
A karakterek és a történet tehát meglehetősen közhelyesek, viszont vannak dolgok, amik ennek ellenére jól működnek. Jól érzékeltetik például, hogy milyen az, amikor a Káosz úgy manipulál szereplőket, hogy akaratukon kívül a kezére játszanak. Továbbá a bemutatott helyszínek és jelenetek testközelbe hozzák a világ grandiózusságát, valamint szörnyűségeit is. Felbukkannak még ikonikus fegyverzetek és ellenségek, a történet egy bizonyos pontján pedig a világ egyik híres karaktere is a segítségünkre siet. Találkozhatunk továbbá egy, számomra a Rogue Traderben megismert, óriáscsirke-cameóval is.
Hogy ilyen testközelből szemlélhetjük a világot annak köszönhető, hogy a Space Marine 2 egy third-person shooter, így számomra újdonságot jelentett a Rogue Trader izometrikus, felülnézetes játékmenete után. A szuperkatonaként aprítjuk az ellenséget játékmenet többnyire jól is működik, bár forradalmi újításokat ne várjunk a jól bevált akciójátékos formulákon: nem nyílik az ajtó, kapcsoljuk fel a generátort. Lassan jön a lift, várakozás közben győzzük le a hullámokban támadó ellenséget. Lassan megy a lift, védjük meg a kábeleit, miközben hullámokban támad ránk az ellenség. És ezeknek különböző variációi.
Némelyik pályán egészen lenyűgöző a látvány, azonban ez csupán a kirakat, játék közben mindig egy folyosóban megyünk előre, felfedezésre minimális a lehetőség, és olyankor is csak extra lőszert vagy hangfelvételeket találhatunk. Aki játszott már olyan akciójátékokkal, mint például a Gears of War, az pontosan tudja, mire számíthat itt.
A teljesen átlagos, és egy-két momentumot leszámítva felejthető sztorikampányon túl még két multiplayer játékmód gondoskodik a játék élettartamának meghosszabbításáról. Az Operations lényegében kooperatív mód egy olyan csavarral, hogy nem a sztori pályáit játszhatjuk végig barátokkal vagy segítőkész idegenekkel, hanem teljesen különálló küldetéseket, amelyek viszont kapcsolódnak a fő történetszálhoz. Meg kell támadni egy tyranidok által ellepett bázist? Az Operationsben végrehajthatjuk az elterelő hadműveletet. Sőt, az egész tyranid történetszál lezárására is itt kerül sor.
Az Eternal War játékmódban pedig lojalista- és káoszgárdisták formájában feszülhetnek egymásnak a játékosok. Akár a kooperatív, akár a PvP módba vágunk is bele, választhatunk különböző karakterosztályok közül, attól függően milyen szerepet szeretnénk a 3 fős csapatban betölteni, valamint testre szabhatjuk a páncélunk kinézetét, adva ezzel a közösségi élménynek. Arról nem is beszélve, hogy az egész hobbi eredetileg miniatűrök festésére épül.
A Warhammer 40,000: Space Marine 2 lényegében egy teljesen átlagos akciójáték. Amit csinál, azt máshol már láthattuk, forradalmi újításokat nem hoz, viszont nagy hibát sem vét. A sztorikampány egy-két momentumot leszámítva felejthető, viszont nem is rossz. Lehetne jobb is, de a célnak megfelelő. A multiplayer játékmódok hosszabb távú szórakozást kínálnak, tekintve, hogy megjelenéskor játékosszámrekordok dőltek meg, így még jódarabig biztosan könnyen találunk bajtársat a Birodalom ellenségeinek aprításához.
