26 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered teszt – Erre a párosra bizony már ráfért egy felújítás

Raziel klasszikus kalandjai végre ismét elérhetőek minden platformon.

Írta: Zoo_Lee

Nem sok olyan játékszériát tudok felhozni, amelynek annyira sajnálom az eltűnését, mint a Legacy of Kain. A vámpíros dark fantasy gyakorlatilag a Tomb Raider goth cuccokat hordó, metálzenét hallgató kistestvére volt, amely öt kiváló felvonással örvendeztette meg a nagyérdeműt a hatodik konzolgeneráció derekáig. Később ugyan tervben volt egy új felvonás Dead Sun címen PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra, annak fejlesztését végül leállították, helyette pedig be kellett érnünk a tiszavirág életű free-to-play multiplayer címmel, a Nosgoth-tal, amely nem is lett túlságosan sikeres, és a széria hangulatát sem tudta túlzottan felidézni.

Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered teszt – Erre a párosra bizony már ráfért egy felújítás

Ennek ellenére persze a mai napig ott lennének a régi címek, amelyeket bármikor elővehetünk egy kis nosztalgiázás kedvéért, hiszen Steamen és GOG-on is elérhetőek jó ideje – a „lennének” azonban hangsúlyos, a Legacy of Kain-széria ugyanis az egyik legékesebb példája a „digital rot”, avagy digitális enyészet pusztító hatásának, amikor a régi programok telepítése, elindítása olyan szinteken válik egyre nehezebbé vagy egyenesen lehetetlenné az évek múlásával, hogy az már kihatással van magára az élményre is. Sosem felejtem el, amikor egy egyetemi téli szünet során megpróbáltam végigvinni az első Soul Reavert: még tizenév elteltével is lenyűgözött a játék, remekül szórakoztam vele – aztán a vámpírkatedrálishoz érve tönkrement a mentésem, és valahányszor elértem a játék egy pontjára, az újra és újra összeomlott, mint kiderült, egy modern rendszereken előforduló bug miatt, amit csak különböző workaroundokkal, rajongói javításokkal – és a teljes addigi haladásom újrakezdésével – kerülhettem volna el.

A Soul Reaver 2-vel már ennyi szerencsém sem volt, ott ugyanis a többmagos processzor és a modern operációs rendszer olyannyira nem tudott kibékülni a játékkal, hogy hiába állítgattam kompatibilitási módokat és processzoraffinitásokat, a játék még azelőtt összeomlott újra és újra, hogy eljutottam volna az első mentési ponthoz. Természetesen a rajongók itt is próbálták menteni a menthetőt, guide-okkal, házi fejlesztésű javításokkal, de nem lehet kikerülni az elefántot a szobában: egy ideje nehezebb volt problémamentesen futtathatóvá tenni ezeket a címeket, mint ténylegesen végigvinni őket. Már egy minimalista, tessék-lássék remaster is igazi megváltás lett volna – az Aspyr pedig tavaly hosszas várakozás után be is jelentette azt, a Tomb Raider I-III Remastered mintájára.

Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered teszt – Erre a párosra bizony már ráfért egy felújítás

Az első Soul Reaverben Razielt, az egyik nagy vámpírklán vezetőjét elárulja és halálra ítéli teremtője, Kain. Hősünk évszázadokkal később tér magához a Lelkek Tavának mélyén, ahol az Ősi Istennek nevezett entitás félig hús-vér – félig spektrális formában feltámasztja, hogy segítsen neki végezni a Nosgothot ekkorra már teljesen eluraló vámpírokkal, mivel a lényekben megreked a lélek, és így puszta létezésükkel akadályozzák az élet és halál természetes körforgását.

A játékban metroidvania jelleggel kell felderítenünk és végeznünk Raziel elkorcsosult testvéreivel, majd képességeiket megszerezve újabb és újabb pályarészek válnak elérhetővé, miközben időről időre Kainnel is össze kell mérnünk erőnket. A játék egyik legegyedibb vonása a vámpírok leküzdése, mivel életerejük kimerítését követően valamilyen jellegzetes gyengeségüket – karóba húzás, elégetés, napfény, víz – kihasználva kell végleg megsemmisítenünk őket.

Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered teszt – Erre a párosra bizony már ráfért egy felújítás

Másrészt Raziel lényegében halhatatlan, ha fizikai formája meg is semmisül, a némileg torzabb geometriákból álló spektrális síkon még erőt gyűjthet ahhoz, hogy visszatérjen. Ha pedig itt is vereséget szenved, mindössze a Lelkek Tava mélyére kerül, ahonnan a megnyitott térkapukon keresztül térhet vissza bukása színhelyéhez. A két létsík közötti váltogatás ráadásul manuálisan is aktiválható, és fontos szerepet tölt be mindkét Soul Reaver logikai és platformer feladványaiban, mivel a váltáskor új pályaelemek, platformok, átjárók válhatnak elérhetővé.

A cliffhanger befejezést követően a Soul Reaver 2 elején Raziel a múltban, Nosgoth pusztulása előtt tér magához, ahol az időmágus Moebius szövetséget ajánl neki, hogy együttes erővel végezhessenek Kainnel, mielőtt az átvehetné az uralmat Nosgoth felett. A folytatás az előd által kitaposott útvonalat folytatta, ám változatosabb ellenfelekkel, az időutazás révén új játékmenetbeli dimenzióval, nyitottabb helyszínekkel és új fegyverekkel, illetve képességekkel kék bőrű hősünk birtokában.

Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered teszt – Erre a párosra bizony már ráfért egy felújítás

Az SR2 sajnos rendelkezett egy hátránnyal is, a még más akkortájt megjelent játékokhoz képest is kissé korlátozott mentési rendszerrel – a játékkal hírhedten közel fél órán át kellett játszani, mire a játékos először elmenthette az állását. Ennek ellenére az első részhez hasonló klasszikusként vonult be a játéktörténelembe – különösen váratlan, szintén cliffhanger lezárása miatt, amit aztán csak a befejező rész, a Legacy of Kain: Defiance oldott fel évekkel később.

A Remastered tehát ismét hozzáférhetővé tette ezt a két klasszikust, és kissé meg is szépítette azokat új karaktermodellekkel, feljavított textúrákkal és shaderekkel (ám változatlan látótávolsággal, ami főleg az első rész esetében megmosolyogtató néha). Ha valaki esetleg mégis vágyna a régi modellekre és textúrákra, egy gombnyomással bármikor váltani lehet a kinézetek között, bár a világítások és árnyékok többé-kevésbé változatlanok maradnak. Ezen felül kaptunk egy iránytűt, illetve egy jóval információgazdagabb térképet mindkét játékban (ezek puristák számára kikapcsolhatóak/ignorálhatóak), amelyek segítenek a tájékozódásban, illetve annak követésében is, hogy mely zónákban milyen opcionális bónusztárgyakat hagytunk hátra.

Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered teszt – Erre a párosra bizony már ráfért egy felújítás

Régi rajongók számára a legnagyobb bónusz viszont egyértelműen az, hogy rengeteg, az eredeti Soul Reaverből kivágott tartalom került be a remasterbe, nem pusztán leírások és vázlatok formájában, amelyek elmondják, az adott szegmens hová és hogyan került volna be a játékba, de a főmenüből elérhető kipróbálható demókkal is, amelyek kisebb pályaszegmensektől komplett főellenfélharcokig terjednek.

A Remastered változat azonban nem problémamentes, a legnagyobb hibát pedig egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy a készítők bizonyos aspektusokat nem remastereltek eléggé. A legszembetűnőbb az irányítás: bár a helyzet nem annyira kritikus, mint a korai Tomb Raiderek esetében, a platformozás, illetve a harc során elég élesen tud kiütközni, mennyit is fejlődtek az ilyen játékmechanikák a Soul Reaverek óta. Nehezen tudom összeszámolni, egyes precízebb, ugrálós részeket hányszor kellett újrakezdenem, nem azért, mert annyira béna lettem volna, hanem mert Raziel alapból annyival gyorsabban, vagy furcsább szögben mozgott, hogy képtelen voltam abba az irányba vinni és úgy, ahogy eredetileg szerettem volna.

Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered teszt – Erre a párosra bizony már ráfért egy felújítás

A másik a mentési rendszer: míg az első Soul Reaverben bárhol menthetjük haladásunkat, visszatöltéskor mindig a Lelket Tavának mélyéről indulunk, a Soul Reaver 2-ben pedig menteni kizárólag az erre kijelölt obeliszkeknél lehet. Egy Quick Save rendszer, amellyel legalább kilépéskor el tudtam volna menteni a pontos állásomat, hogy azt egyből folytathassam, óriási segítség lett volna hozzáférhetőség tekintetében – lényegesen nagyobb, mint az iránytű vagy a térkép. Főleg, hogy például a Nightdive esetében az ilyen opcionális finomhangolások irányítás, illetve játékmentés terén általában a remastereik legalapvetőbb részét képezik – azt hiszem, sikeresen elkapattak minket ilyen téren.

Ettől függetlenül elégedett voltam a Soul Reaver csomaggal, és a puszta tény, hogy ez a két cím végre ennyire könnyen és kényelmesen, ennyi extrával megpakolva elérhetővé vált (ráadásul 29 euróért még csak nem is annyira drágán), sikeresen feledteti a kényelmetlenségeket. Régi és új rajongóknak egyaránt ajánlott, remélhetőleg a két Blood Omen és a történetet lezáró Defiance is kap majd hasonló csomagot.

A tesztpéldányt a játék kiadója biztosította.

Kattints, ha érdekesnek találtad a cikket!

Pozitívumok
  • Két klasszikus kapott extrákkal megpakolt, naprakész kiadást
  • Még mai szemmel is iszonyatosan hangulatos, remek játékok
Negatívumok
  • Az irányítás, és legfőképp a mentési rendszer is kaphatott volna némi opcionális újrahangolást

További képek

  • Legacy of Kain: Soul Reaver 1&2 Remastered
  • Legacy of Kain: Soul Reaver 1&2 Remastered
  • Legacy of Kain: Soul Reaver 1&2 Remastered
  • Legacy of Kain: Soul Reaver 1&2 Remastered

HOZZÁSZÓLÁSOK

Még nincs hozzászólás, légy Te az első!