A verekedős játékok reneszánszában egyre több régi motoros tér vissza, vagy kerül bejelentésre. A felújítások és újrakiadások mellett új epizódok is terítékre kerülnek, mint a Virtua Fighter, vagy éppen cikkünk főszereplője, a Fatal Fury esetében is.
Amikor bő másfél hónappal ezelőtt a Fatal Fury: City of the Wolves demójával játszottam, már akkor megszületett a fejemben a gondolat, hogy ez kiemelkedően jónak és sikeresnek ígérkezik. Önmagában azért is örvendhet hatalmas érdeklődésnek, mert 26 év után először jelenik meg Fatal Fury epizód. Viszonyításképpen, a franchise utolsó epizódjánál még az 50 filléres érme érvényes fizetőeszköz volt. Bizony, nagyot fordult azóta a világ, és természetesen a videójáték-ipar is, amihez a játéknak is alkalmazkodnia kellett, ha releváns kihívója akart lenni a népszerű 2D-s verekedős játékoknak. Nos... az lett! Lássuk, milyen a Fatal Fury: City of the Wolves!
Az első dolog, amivel szembesülünk, az a vizuális megjelenés. A fejlesztők gondosan ügyeltek arra, hogy a játék kinézete egyedi és jól felismerhető legyen, ezek mellett pedig szimpatikus a játékosoknak. A grafika nagyon szép, az art style tartalmazza a régi játékok varázsát, ugyanakkor a modern verekedős játékok vizuális elvárásainak is megfelel. Az a részleg, aki ezen dolgozott, szinte tökéletesen valósította meg a munkáját, és visszaköszön benne a franchise iránti tisztelet és szeretet, de ezt ugyanúgy el lehet mondani a game minden aspektusáról. A színek és az animációk a helyükön vannak, és mindegyik kellően flashy, de egy percig sem zavaró. A hátterek érdekesek, és vicces részleteket tartalmaznak az SNK-univerzumból, mint például a Neo Geo masinák vagy más Fatal Fury-s easter eggek. Ami talán kicsit alulmúlta a várakozásaimat, az a zene. Félreértés ne essék, nem rossz, de közel sem éreztem azt, mint a Tekken 8 soundtrackjei alatt, bár egy verekedős játékhoz képest még így is oké.
Játékmódok terén a klasszikus verekedősjáték-sémát kapjuk: szóló (arcade) és online módok, amelyben saját szobákat hozhatunk létre saját szabályokkal, casual matchek, ahol tét nélkül küzdhetünk, és a jól ismert ranked mód. Történetet is kapott a játék Episodes of South Town néven, ami egy RPG kaland, és a legendás várost tudjuk meghódítani benne, valamint saját legendánkat felépíteni a már jól ismert karakterek kötelékében.
A kinézet átlagon felüli, és a hang is rendben van. A játékmódok kielégítőek, de milyen a gameplay? Én főleg a 3D-s verekedős játékok spektrumán mozgok (Tekken, Soul Calibur, Dead or Alive, Virtua Fighter), de ez a játék teljesen elvarázsolt. Annak ellenére, hogy a modern verekedős játékok arra koncentrálnak, hogy minél egyszerűbbek legyenek, és a kezdő játékosoknak kedvezzenek (sokszor a védekezés kárára), úgy néz ki, ez a játék az első, amelyiknek sikerült megvalósítani a komplexitást és a kezdőbarát megközelítést is.
Megfogadtam, hogy amint lesz lehetőségem játszani a Fatal Furyvel, biztos, hogy Mai Shiranui lesz az első karakter, akit kipróbálok. Nos, azóta bejelentették Cristiano Ronaldót és Salvatore Ganaccit, úgyhogy sajnálom Mai... de velük kellett kezdenem. Kifejezetten ötletes megoldásokkal lettek beemelve a játékba, és a valós személyiségük és mozdulataik visszaköszönnek a játékbéli képességeikben is. Innen is egy csillagos ötös a fejlesztői és a kreatív csapatnak. Természetesen Mai is terítékre került, mint az egyik leglegendásabb női karakter, és ő is hatalmas odafigyelést kapott. A tűz- és cseresznyevirág-effektek nagyon szépre sikerültek, valamint a moveset is megállja a helyét. Külön hálával tartozunk azért, hogy nem Ctrl+C, Ctrl+V-vel került át a Street Fighter 6-os változata.
Később természetesen megtaláltam a main karakterem, mondván ő itt a helyi Xiaoyu (Tekken). Hotaru lett a kedvencem, nagyon kezdőbarátnak éreztem (Xiaoyuval ellentétben), és a normál mozdulatai, valamint a szuperjei is tökéletesen kézre álltak, illetve a tradicionális kínai harcművészeti elemek is remekül lettek megvalósítva. Preechát is kipróbáltam, hiszen ő egy új karakter. Könnyen elsajátíthatóra és játszhatóra lett tervezve: kevesebb speciális mozdulata van, mint bárki másnak (kivéve Terrynek), de sok speciális mozdulatának van folytatási lehetősége, így könnyű kombózni vele. Őt is jó játszani, könnyen érthető, menő dizájnnal rendelkezik, és mint a legtöbb játékos, aki majd a City of the Wolvest veszi a kezébe, új ebben a világban, és próbálja megérteni, hogyan működnek a dolgok. Tényleg, hogyan is működnek a dolog? Nos a Fatal Fury saját szabályrendszere szerint, amelynek a neve REV System.
A City of the Wolves alapvetően a REV-rendszer körül forog. Ha egy speciális mozdulat beütésekor megnyomod a könnyű és a nehéz ütést vagy rúgást, akkor egy REV Artot kapsz – az adott mozdulat felerősített változatát, egyedi tulajdonságokkal. A Rev Arts nemcsak jobbá teszi a speciális mozdulataidat, hanem a REV Accel nevű mechanika segítségével össze is lehet őket kötni, így minden karakter hozzáférhet a speciális mozdulataik által meghatározott egyedi kombókhoz. A REV Accel kivitelezése meglehetősen szűknek érződik időben, de hihetetlenül jó érzés (és jól is néz ki), amikor sikerül beadnunk, és tonnányi sebzést okozunk egy mutatós kombóval. Azonban a REV nem csak egy támadómechanika: a védekezéshez is hozzájárul. A Rev Guarding egy kis pajzsot helyez a karakter elé, és távolabb tolja az ellenfelet, amikor blokkoljuk a támadásait. A REV Guardból is kiugorhatunk és hátrálhatunk belőle, ami nyitva tartja védekezési lehetőségeinket, és számtalan harci stílust tesz lehetővé a stílusunknak megfelelően.
A legjobb az egészben, hogy minden, ami a REV rendszerrel kapcsolatos, elkülönül attól a képességedtől, hogy használd az Ignition Gearst, a Fatal Fury szupermozdulatok verzióját, amit ehelyett a Power Gauge szabályoz (bizony, egy újabb mérő a képernyő alján). A Power Gauge egyik sávjának felhasználásával egy Ignition Geart kapunk, de ha megvárjuk, hogy mindkettőt el tudjuk költeni, akkor egy sokkal erősebb Redline Geart használhatunk, ami egy további kockázat/jutalom elemet ad. Soknak és bonyolultnak hangzik, és más játékokhoz képest az is, de folyamatosan érdekes döntések meghozatalára kényszerít minket a teljes játékmenet.
Végül ott van a Selective Potential Gear, vagy S.P.G., amelyet minden meccs elején választhatunk ki. Ez az életsáv elejére, közepére vagy végére állítható. Amikor a sáv eléri ezt a pontot, az S.P.G. automatikusan aktiválódik. Amikor S.P.G.-ben vagyunk, az életerő elkezd regenerálódni, támadásaink erősebbek, az erőmérő gyorsabban, míg a REV-mérő lassabban növekszik. Hozzáférést kapunk a REV Blowshoz – erőteljes földi és légi támadásokhoz, amelyek áttörik az ellenfél támadásait, miközben jelentős sebzést okoznak – és a Hidden Gearhez, a karakterek legerősebb szupermozdulatához, amely két sávba kerül a Power Gauge-ből, amellett, hogy S.P.G.-ben kell lennünk. A Hidden Gearek hatalmas mennyiségű sebzést okoznak, és teljesen kiürítik a REV Metert, lehetővé téve, hogy minden erőforrást egy nagy kombóhoz használjunk, majd azonnal folytathassuk a támadást, természetesen csak találat esetén.
Mindez elég sok, de az SNK sokat tett azért, hogy a Fatal Fury: City of the Wolves a lehető legfelhasználóbarátabb legyen. A játék hagyományos Arcade Style irányítási sémával rendelkezik, de van benne Smart Style is, amely az ütéseket, rúgásokat, speciális mozdulatokat, dobásokat és kombókat egy-egy gombra osztja ki, így könnyen játszhatunk egy karakterrel és csinálhatunk menő dolgokat, még akkor is, ha ez az első verekedős játékunk. Még az Arcade Style irányítás is, az általam látott karakterek esetében, többnyire az egyszerűbb inputokat „erőltette”, tehát a kombók nem kivitelezhetetlenek.
Összességében egy kifejezetten jó verekedős játékot köszönthetünk köreinkben a Fatal Fury: City of the Wolvesszal, amely ötvözi a Street Fighter 6 és a Guilty Gear -Strive- jól kitalált mechanikáit, egyúttal kiküszöböli a hibáikat. Méltóképpen tért vissza a legendás Fatal Fury széria, és ez az új rész talán a legjobb választás lehet a zsáner szerelmeseinek.
