Keita Takahashi különleges játékairól ismert, ilyen például a Katamari-széria a Noby Noby Boy és a Wattam. A felsorolt címekben közös, hogy elborult, szürreális mókák, bár ezek közül inkább csak a Katamari játékoknak sikerült az emlékezetben fennmaradni. Következő alkotása, a to a T egy speciális gyerek mindennapjaiba enged betekintést, Takahashihoz méltó módon.
Gyermeteg képi világa, gagyogó karakterei, azok érdekes fizimiskája egy hangulatosnak ígérkező bolondos kalandot vizionálnak. Hősünk, akinek karjai oldalsó középtartásban vannak születése óta (T alakban) egyedül nehézkesen boldogul a napi teendőkben. Hűséges kutyusa mindenben segítségére lesz a gyermeknek, hiszen az eb öltözteti, együtt mosnak fogat, és sok más egyéb dologban is a rendelkezésére áll (igen, a nagydolog után is).
Amikor a fiút mozgatjuk, figyelnünk kell, merre áll a törzse, mert az ajtón is úgy fér csak ki, ha elfordul. Az arc- és fogmosás, a reggelizés beillik egy-egy fárasztó minijátéknak, amit minden nap el lehet végezni, de nem muszáj. Erre édesanyánk felhívja külön a figyelmünket, hiszen nagy, középiskolás porontyok lettünk, a mi döntésünk, hogy csipás szemekkel megyünk-e suliba.
Ha nem belső térben vagyunk, akkor oldalnézetből rójuk az utcákat. Térkép van, de ezt is külön matek olvasni néha, hogy merre is állunk arccal előre. Útban az iskolába megállunk kedvenc szendvicsezőnknél, amit egy zsiráf vezet (elég sok zsiráf található a városban különféle kajaboltokkal), majd az isiben nemcsak a tantárgyakkal kell birokra kelnünk, hanem a minket csúfoló nebulók gyökérségeit is el kell tűrnünk. Ezek a dolgok addig mennek, amíg egy baleset nem történik, és rögtönzött hősökké nem válunk, bár szemtanú kevés akad, mi magunk sem tudjuk, hogyan sikerült felrepülni és megmenteni egy bajbajutott embert.
Aztán megváltoznak a dolgok, bántalmazóink lassan követőinkké válnak, picit kinyílik a városka is, lehet vásárolgatni az addig gyűjtögetett tallérjainkból. Minden epizód zenés nyitódallal indít, ami mókás, és egyúttal keretet ad a sztorinak, a végén pedig szintén egy videóban búcsúzunk a fejezettől. Minijátékokat is találhatunk a zsiráfos standoknál, és keresgélhetünk frizurákat is. Aztán egyszer csak átmegy az egész valami másba, már az epizódoknak se lesz akkora értelme, hosszú átvezetőkben tárják fel a múltat, a jelent és a megoldást. A végére már a világ összes kábítószerének hatása látható egyszerre a képernyőn, a keresgélésnek sincs nagy értelme, vagy a többszáz (!) megvásárolható ruhaneműnek.
A to a T-nek nyilván üzenete van, amit nem lövök le, de nálam nem működött rendes videojátékként a stuff. Ez az első alkotása az úrnak, amely történetközpontú, és nem értelmetlen agymenés, de a végére azért csak nem hazudtolja meg magát. Egy mókás Manuel Samuelként indítottunk, aztán a felétől valami más lett. Érdekesek a további epizódok is, csak valahogy a struktúrához képest furcsa összképet alkot. A játék végére pedig garantáltan nem szeretnénk már gyűjtögetni a pénzt, pedig akkorra már a magasabb helyekről is elérhetjük azokat.
Nagyon furcsa, ugyanakkor egyedi élmény a to a T, amelyet csak a kíváncsibb és különlegességeket kedvelő gamertársaimnak tudok ajánlani. Még azt sem tudom egyértelműen eldönteni, hogy nekem való-e, és ez picit gondolkodásra is késztet...
