Vannak franchise-ok, amelyek bár örökzöldnek tűnnek, azért néha felmerül az emberben a kérdés: mégis, hány bőrt lehet még erről lenyúzni? Nyilvánvalóan egy olyan hosszú múlttal rendelkező brandnél is, mint a Pokémon, előfordulnak a sikeresebb címek mellett kevésbé szerencsések is. Hogy miért ez a kicsit negatív felhangú bevezetés? Nos, a Pokémon Friends biztos, hogy nem lesz egy sokat emlegetett sikerjáték – viszont igazából a baj talán bennem keresendő…
A marketing, azaz a trailer alapján biztos, hogy nem egészen erre számítottam, hiszen ott változatos korú játékosok élvezték a fejtörők megoldását. Némi játék után viszont kiderült: szó sincs arról, hogy ez olyan univerzális családi móka lenne, mint a Nintendo-játékok többsége: ez bizony kvázi egy foglalkoztatófüzet kisgyerekeknek. A négyéves kisfiam az első szintű feladványok többségével még elboldogult (csak az a fránya időlimit ne lenne), a 9 és fél éves lányomon pedig eddig még nem fogott ki igazából semmi, pedig már ötödik szintűeket is kap (bár ő egyébként is okos lány, idén is osztályelső volt).
Szóval nagyjából az alsó tagozat igazából a megcélzott korosztály, kamaszok, felnőttek nem hinném, hogy különösebb kihívást találnak benne (én nem leltem). A gyerekek viszont roppantmód élvezik a feladatokat… :D Magukról a feladványokról olyan sok szót nem ejtenék, a képernyőképek szerintem többet mondanak, mint az én szómenésem. De ha azt nézem, hogy a gyerekek milyen jól szórakoznak rajta, azt kell mondjam, az ő szintjüknek tökéletesen megfelelő, sőt!
Na de hogy jönnek ide a plüssök? Nos, a feladványok hármas csomagban érkeznek, egy ilyen etapot teljesítve kapunk egy valamilyen típusú fonalat – a típus határozza meg, milyen pokémont lehet belőle készíteni (a tollasból madarat, a füvesből fű típusút, a szikrázóból elektromosat stb.). A gépbe a fonalat betöltve jön is egy véletlenszerűen kiválasztott plüss, amely inkább horgolt báb benyomását kelti, és néha még egy bónusz figura is kiesik a ketyeréből. Ezeket a játékokat vagy különféle szobákba tehetjük, vagy odaadhatjuk a város lakóinak, akik bútorokat, kellékeket adnak cserébe.
A megvalósítás amolyan pokémonos: japános cukiság mind a látványban, mind a hangzásban – meglepetés nincs, cserébe egész kellemes (a lurkók nem panaszkodtak eddig :D). Ugyan én Switch 2-n teszteltem, de igen erősen meg lennék lepve, ha az eredeti gépen ez ne futna röccmentesen. (Főleg, hogy Androidra és iOS-re is megjelent.) Bár picit hiányzik az új géphez igazított verzió: az egeres irányítás nem jönne rosszul megítélésem szerint.
Csalódott vagyok a Pokémon Friends kapcsán? Nem mondanám, bár az tény, hogy mást vártam, ahogy ezt már említettem is. A kisebbek lekötésére remek választás, hiszen a feladványok megfejtése remek agytorna a számukra – csak éppen ugyanezt tudják a sima fogalkoztatófüzetek is, alapvetően olcsóbban (igaz, azok nem pokémonosak). Apropó, ár: az alapjáték 10 eurós ára annyira nem is vészes, de a kiegészítőkért kért 15-15 már kicsit húzós – csomagban meg nincs kedvezmény, 40-et kell kipengetni, ami azért már igen erősen megfontolandó. Persze ha a gyerek élvezi és (természetesen mértékkel – a napi feladványok számát egyébként lehet korlátozni, vélhetően pont emiatt) elvan vele…
