A házilégy átlagos élettartama változó, 15-30 nap között van, ami nagyban függ az éghajlattól. Magyar legyeink valahol a felső középmezőnyben helyezkednek el (ha hiszünk a Time Flies videojátéknak, és a kutatási adatoknak, amelyre hivatkoznak). Így hetekig képesek minket bosszantani a szapora élőlények, amelyek rengeteg betegséget is terjesztenek. Az ember nem szereti őket, nem mellesleg az állat szenvtelen, ahogy a mondás is tartja, de már nagyon elkanyarodtam a teszt tárgyától, amely az ízeltlábú élettartamára lett kihegyezve.
A Time Fliesban egy átlagos legyet fogunk alakítani, aki névtelen hősként hajthatja végre a bakancslistás teendőit. Ebben a monokróm indie alkotásban csupán egyetlen dologra leszünk képesek: a repülésre. Így a kezelés atombiztos, a félkezű kétujjú lajhár is meg tudná oldani okosba – azt hiszem, kijelenthető, hogy játékosbarátra sikeredett. A beállítás se lett túlspilázva, viszont elég vicces, hogy a zenén túl a zümmögés hangereje is állítható. A képi világ egyszerű, a rajzok funkcionálisak, egyfajta minimalista műalkotás. Úgyis a játékmeneten lesz a hangsúly, ami hangulatosra sikeredett.
Kezdésként kiválaszthatjuk, melyik országból indulunk, ami meghatározza, pontosan mennyi időnk lesz garázdálkodni. Ha lejár a számláló, ahol ér minket a kaszás, ott lepottyanunk, majd teljesen az elejéről kezdhetjük az adott szintet, majd eggyel nő a légyhalál-számláló (jelentősége nincs, tájékoztató adat csak, de mindig látható marad). Vannak eléggé előnytelen kezdőországok, ahogy akadnak jóval több másodpercet eredményező választások is. 50–80+ másodperc körül találhatunk kedvünkre valót (Japán fixen jó például), de valamennyi időt visszanyerhetünk, ha a szinteken található órák mutatóit visszatekerjük (ez a csel csak egyszer kamatoztatható az adott készüléken a próbálkozásunk alatt, nem lehet visszarepkedni, tekergetni a vekkert).
Nem feltétlen legyes dolgokat fogunk művelni az átlagosan 2-3 perces menet alatt. Tehát nem fogjuk halomra (be)köpködni az ételt, nem fogunk embereket zaklatni, de még a WC-deszka is zárva marad. A szoftver a mókázásról szól, arról, hogy rájöjjünk, hogyan léphetünk interakcióba a tárgyakkal, mit jelentenek a bakancslistán a dolgok. Ha egy érdekesebb részhez érünk, ami a feladvány területéhez tartozik, akkor az idő megfagy. Könnyen és gyorsan végrehajtható minden, így hamar elrepül az a másfél-két óra, amit a 4 pálya listáira fordítunk. Hogy kihívás is legyen a játékban, a listát mindig húzóra kell abszolválni, így nem is mehetünk addig a következőre, amíg nem okoskodtuk ki a feladatok nyitját. Ezek a listás dolgok furfangosak, és sok esetben viccesek.
A kezdeti házikó után egy érdekes múzeumba, egy baljóslatú csatornába, valamint egy nagyobb laktérbe nyerhetünk betekintést (emelet, pince, több lehetőség, mint az indulólakásban). A listák mellett találhatunk még gyűjtögethető puzzle-darabkákat is, majd ezeket az elemeket piciny legyünkkel tologathatjuk a helyükre. Bolondos trófeák/acsik is helyet kaptak, PlayStation 5-ön viszont a Platinum trófea valamiért elmaradt, de a stuff élvezeti értékéből ez nem von le. A feladványokat direkt nem írtam le, néhány a képeken így is látható. A felfedezés örömét maximálisan tiszteletben tartottam, hiszen tényleg ennyiről szól a játék.
Egy baromi kreatív élménnyel lehet gazdagabb, aki beruház a Time Fliesra, amely PlayStation Plus előfizetéssel még egy picit akciós is (de amúgy sem drága). A hardvert nem dolgoztatja meg, de nem is ez volt a cél, a végeredmény pedig szórakoztató és egyedi. Még több ilyet!
