A Formula Legends igazi szerelemgyerek. A milánói fejlesztőcsapatnak érdemi esélye sose volt hivatalos F1-licencet szerezni, így fiktív, de a valósra épp eléggé hasonlító versenyzőkkel, csapatokkal, pályákkal egy időutazásra invitál minket ezzel a játékkal: a ’60-as évektől napjainkig terelgethetjük az épp aktuális technikákat.
Szimulátorról szó sincs, de nem is árkád: bevallottan a simcade szint volt becélozva, és ezt tartja is a cucc – hiába tűnik könnyed autókázásnak, azért nem árt, ha a gamepad mellett a fejünket is használjuk egy kicsit, például a kerékcserék időzítésénél. Na de lássuk sorban, mit is tud ez a játék!
Ahogy említettem, több korszakon át fiktív csapatok fiktív versenyzőivel akaszthatunk bajuszt fiktív pályákon. Igen ám, de ez a fiktivizálás csak pont annyira került alkalmazásra, hogy jogilag ne lehessen belekötni a dologba, akik tisztában vannak (mondjuk középhaladó szinten) a sportág történelmével, nem lesz nehéz kitalálniuk, hogy például az MC Lauden csapat vagy Jack Stewie vajon kinek-minek felel meg a valóságban...
A pályák külön pikánsak ilyen szempontból: pár alapvető jellegzetességet a vonalvezetésből, illetve a környezetet-miliőt megtartva, de amúgy egyedi pályákon róhatjuk a köröket. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például a belga pályán az Eau Rouge - Radillon kanyarkombináció egyértelműen ott van, de a Kemmel után már nem a Les Combes kanyarkombináció jön, hanem valami más. A környezetnél a Cseresznyerügy GP-n az óriáskerék itt is látható a pálya mellett. Nem kis örömmel fedeztem fel, hogy a magyar pálya is itt van, és bizony le sem tagadhatja, hogy a Hungaroringről mintázták (ha minden igaz, egy képernyőkép is kallódik errefelé róla).
A játékmenet egyszerű, de távolról sem primitív. Ugyan nem beszélhetünk szimulációról, azért nem nyélgázon kell (illetve lehet) a futamokat teljesíteni. Egyrészt a gumikopás határozottan jelen van, és a különféle keverékek is eltérő tapadással és élettartammal bírnak, plusz ott a tankolás kérdése is (már amikor még engedve volt). Ezen kívül az ideális ív fel van gumizva, ez egyrészt a „szamárvezető”, másrészt itt tartva a versenygépjárművet kicsit jobban járunk a valamivel alacsonyabb fogyasztással és kopással.
Eső is van, ami ráadásul futam közben eleredhet-elállhat, ez is képes megkavarni a verseny képét. És persze a szélárnyék is érezteti hatását – de a modern autóknál szó sincs piszkos levegőről. Náluk viszont van WRS (= DRS), illetve az akkuból kinyerhető plusz pacigók BRS-nek becézve (palikosan fogalmazva: előzésgomb). A boxkiálláskor meg egy minijátékkal tudjuk a kerékcserét, tankolást, javítást abszolválni, és az itteni teljesítményünk hatással van a kiállásunkra. Ezért is említettem a cikk elején: nem olyan komoly, mint mondjuk az F1 25, de azért odafigyelős.
Az Unreal Engine (tippre 4-es verzió) szépen teszi a dolgát. Mondjuk sem a poligonszám, sem a textúrák felbontása nem indokolja, hogy különösebben izzadnia kellene, de nincs is ezzel semmi gond: egyrészt gyengébb/öregebb gépeken is kiválóan fut, másrészt jól áll neki ez a stilizált stílus. Külön érdekesség, hogy az adott korszakra jellemző tévés megjelenítést próbálja utánozni a cucc: a ’90-es évek hideg színképe például nekem nagyon adta.
Hangokból nincs különösebben sok – ami van, az a helyén van. Ami viszont nem tetszett, az a verseny közbeni zene: egész egyszerűen irgalmatlan monoton; és most, a cikk írása közben el is bizonytalanodtam: ugye nem csak egy szám megy minden versenyen? Csak mert úgy rémlik... A másik kifogásom az, hogy ha már a célegyenesben van hangosbemondó, mérnökünk miért nincs a rádióban? Nagyjából 5-6 mondatot kellene mondania, ami lényegesen felhasználóbarátabb megoldás, mint a most használt szöveges felirat (olvasni vezetés közben, versenytempóban?).
És ha már a hibáknál tartunk: a gépi ellenfelek alapvetően kellemes kihívást jelentenek, de vannak pályák, ahol egész egyszerűen verhetetlenek (nekem pl. Monacóban). Nem azt mondom, hogy én akkora világverő fotelpilóta lennék, de ha a többi pályán ugyanolyan nehézségi fokozaton a dobogót alapvetően tudom hozni, akkor hogy lehet az, hogy ennél a pár kivételnél tökutolsó vagyok? Még ha a középmezőnybe esnék vissza...
De ez ne vegye el senki kedvét a játéktól, mert a Formula Legends bizony elbűvölt annyira, hogy beférkőzött a Szívem Csücske™ rövid listájára – már ha számít ez másnak is rajtam kívül. A fejlesztők nem hagyják magára a játékot a megjelenés után sem: egy vázlatos terv már van, min és hogyan fognak javítani, és esélyes, hogy valamilyen többjátékos mód is potenciálisan bekerülhet a kormányok támogatása mellett is. Nehezen kihagyható ajánlat ez a Forma-1 rajongóinak (főleg, ha a játékra szánt idejük erősen limitált, és nehezen fér bele egy komplett hétvége lejátszása az F1 25-ben), de minden benzingőz által megcsapott autórajongónak is érdemes kipróbálnia.














