A különféle művészeti produkciók gyakori „fegyvere” a meghökkentés ereje, s nincs ez másképp a videojátékok terén sem. Tesztalanyunk alaptézise szerint például nincs teremtés pusztítás nélkül, és ennek megfelelően egy olyan katona az egyik főszereplője, aki fél meghúzni a ravaszt a fegyverén, mert szimplán gyűlöli az erőszakot. Helyette társa, a Pizsamás Férfi veszi át a stafétát, de midőn elsüti a mordályt, a különös, kis gömbökből álló felhők egyszeriben életre kelnek, és tárgyak, objektumok, NPC-k „születnek meg” egyszeriben a szemünk láttára.
Úgy hangzik, mint egy elvont művészjáték? Mert az is! A Dreams of Another a japán Q–Games (PixelJunk-játékok, The Tomorrow Children) műhelyéből érkezett, és különös módon egyszerre jelent meg a szintén házon belül készült PixelJunkEden 2-vel. A két játékot egy füst alatt is promotálták, és még közös, speciális fizikai kiadást is kaptak.
A különös, fordított TPS-mechanika elsőre nagyon addiktív. Az ember bőszen lövöldözi szét a színes felhőket, kíváncsi, hogy mik rejtőznek a gömböcök mögött ezekben a lázálomszerű, szürreális világokban. Eljutunk vidámparki helyszínre, kisvárosi terekre, színpompás parkokba, sőt még a víz alá egy hajóroncshoz is. A helyszínek és események között látszólag nincs kapcsolódás – olyan, mintha az egyik álomból csöppennénk a másikba –, de persze talán nem nem mondok meglepőt, ha elárulom, hogy a történet végére állnak össze a dolgok.
De talán még ennek mentén is fura, hogy szóba elegyedhetünk egy vakondcsaláddal, egy óriáskerékkel, sőt még italautomatákkal is. A Vándorló Katonába is minduntalan belebotlik pizsamás hősünk, a terepen található tárgyakért cserébe tőle szerezhetünk muníciót (na nem a gépfegyverbe, mert annak lőszere végtelen, hanem egy aknavetőbe, de szerezhetünk tőle kézigránátot is). Ebben a furcsa kifacsart világban azonban pusztítás tényleg építés, így erőszakról nem beszélhetünk, annak ellenére, hogy fegyverekről esett szó.
Nagyon izgalmasan indul tehát a Dreams of Another, és egyedi ízt kölcsönöz neki ez a fordított felállás. Azonban sajnos ugyanolyan gyorsan le is ül a dolog, és a bevezető szakaszok után sajnos rá kell jöjjünk, hogy a 6–8 órányi játékidő nagy része ugyanazokon a helyeken játszódik (nem csak hasonló terepek, konkrétan ugyanoda térünk vissza sokszor), a történet pedig hiába boncolgat filozófiai kérdéseket, hamar leül és unalmassá válik. Nem segít a játék tagoltsága se, ugyanis az egyes helyszínek meglátogatása után visszakerülünk a főmenübe, ahonnan ismét elindítva a játékot már egy más lokáción folytathatjuk a kalandot. Ez azonban hihetetlen módon megtöri azt a piciny immerziót is, amit addig sikerül kiépíteni.
Sajátos és egyedi módon a játék a virtuális valóságba is betekintést enged, ugyanis a csomag részeként PSVR2-támogatás is került bele. A menüben szabadon bekapcsolhatjuk, és folytathatjuk a kalandozást immár a Sony headsetjével a fejünkön is. A lehetőségért csillagos ötös jár a fejlesztőknek, de ugyanakkor kár volna hazudni: a kezdeti lelkesedés után rájöttem, hogy ez a mód nem ad túl sokat az élményhez (de legalább ilyen is van). És ha már a technikai oldal – a grafika egyszerűsége okán nem lehet panasz a teljesítményre, igaz pár helyen, főleg a történet vége felé előfordult párszor akadozás.
Nagyon gonosz módon a Dreams of Another kapcsán az az analógia jut eszembe, amikor a művészmoziban vetített film után felkapcsolódik a villany, és realizálja a néző, hogy bizony az előadás közben a közönség fele lelépett. No és mi magunk elgondolkoznunk, hogy nem jártunk volna mi is jobban úgy. Hiába a kezdetben izgalmas játékmechanika és felfedezés, az akvarellfestmény-szerű látvány, a művészeti vezető, Baiyon által szerzett izgalmas zenék, az egész csakhamar unalmassá, önismétlővé válik relatíve rövidsége ellenére is. A keménymag, aki a „vetítés” végére is (ülve) maradt, meglehet, le lesz nyűgözve, de sajnos a maroknyi érdeklődő kevés lehet további ilyen projektek finanszírozásához. Persze tudjuk jól, hogy a művészetet nem lehet patikamérlegen mérni, ugyanakkor kőkemény kapitalizmusban élünk, ahol sajnos ennél kevesebb miatt is buknak el projektek. Szóval vigyázat, inkább csak rajongóknak!
