Sok jó japán RPG létezik, a legismertebb név, a Final Fantasy (FF) után a Dragon Quest (DQ) következik, amely szintén egy tucatnál több címet jegyez az elmúlt évtizedek alatt. A fejújítási hullámot az FF és Suikoden után a DQ követte, ami több fokkal komolyabban gondolta az újraértelmezést. Míg a Final Fantasy franchise lightosan nyúlt bele az első 6 epizódba, addig a Dragon Quest komolyabban vette a feladatát, aminek első gyümölcse a Dragon Quest III HD-2D Remake volt. Az Erdrick-trilógia néven ismert klasszikus három epizód közül ez játszódik legkorábban, így ezért esett erre a választásuk az alkotóknak. Teljessé téve a sort, most az első két rész is cicomázásra került, ami által ezerszer befogadhatóbb lett a mára elavult programcsalád.
Kezdéskor bármelyik elkezdhető a kettő közül – mivel nekem kimaradt régen eme két játék, így sorban haladtam. Az első rész végigjátszása nem lett volna akkora élmény: ha nincsenek benne modern funkciók, mint például a több fokozatban gyorsítható harc, akkor simán be is alszom alatta. A régi DQ1-ben egyszerre egy ellenfél ellen lehetett csupán harcolni, itt a harmadik rész (HD) mintájára akár féltucattal. Sokkal több stratégiát igényel, a kampány feléig normál fokozaton ügyeskedtem, aztán időhiány és a nehézség növekedése miatt lejjebb kellett húznom a kihívást. A véletlenszerű támadások megmaradtak, amíg a célomhoz közeledtem, simán fejlődtem annyit, hogy sokáig ne kelljen farmolni a tapasztalati pontokat.
Egy csomó játékost segítő tipp kapott helyet a menükben, és bekapcsolható rengeteg könnyítés is. Láthatók lesznek a ládák és titkos pihenők a térképen, mutatja a varázslatok és képességek résznél, hogy az adott szörny allergiás-e valamelyik csapásunkra. Sokat spórol nekünk így a rendszer, és azt is mutatja, merre kéne menni legközelebb. A legalacsonyabb fokozaton meg sem lehet halni, illetve minden területre érve automata mentés is készül, így halál esetén akár a harc elejéről is próbálkozhatunk (főellenségek esetében működött).
Szinkronos párbeszédek is helyet kaptak, igaz, ezt annyira nem találtam lényegesnek, és nincs is minden alámondva, csak a legfontosabb sztorimozzanatok. Az első játékban ősünk, Erdrick, a hős nyomdokaiba lépve egy egyszerű hercegnőmentésből válhatunk a világot felszabadító kalandorrá. Ebben a részben még egyedül fogunk harcolni, így néha izzasztó is lesz, de a szép zenék és a képi világ modernizálása enyhíti nyűgjeinket. Ez vonatkozik a kezelőfelületekre is: minden átláthatóbb, egyszerűbb, akár előre programozott utasításokat is adhatunk, hogy miként viselkedjen a hősünk vagy segítői az összecsapások alatt. Ennek igazából a második részben van több értelme, mert ott három társat is kapunk a kaland során.
A soul sigil rendszer bevezetésével immáron nem csupán a történet előregördülése miatt van értelme gyűjtögetni a pecséteket. Minden sigil valami hasznos harci buffot ad, például védekezés közben töltődik vissza a varázserő, vagy kevesebb életerőnél szinte minden képességünk egy erőteljesebb változatával csaphatunk le, ami még látványos is. Az effektek is jók, szerintem köröket ver például a Pokémon-játékokban látottakra – mondjuk ez inkább annak a franchise-nak az igénytelensége, szegénységi bizonyítványa. Minden megmaradt, amit a rajongók szerettek a Dragon Quest körökre osztott harcrendszerében, csak pörgősebb lett, egyedül az automata mód hiányzott számomra, ha több körön át kellett ütni valamit picit unatkoztam.
Amire még nem tértem ki, az a sztori. Mind a két felvonás az Erdrick örökség körül forog, A második rész komplikáltabb a különféle királyságokkal. Mind a két játék tartalmazza a szériára jellemző minimedálok keresgélését (ezt már a harmadik epizód remake-je is megkapta korábban), rejtett tekercsek, pecsétek várnak a veterán gamerekre is. A második epizódban még újonnan kreált helyszínek is vannak, például egy tenger alatti pálya. Az első rész végigjátszása után már jóllaktam, így nehezebben csúszott a folytatás, bármennyire is egy jobb, érdekesebb alkotás. Sajnos ez a dupla kiadások bőség zavara effektus, nem a program hibája.
Egy újabb játéktörténelmi klasszikus kelhetett újra életre, és így már a trilógia méltó helyet foglalhat el a gyűjtők polcán vagy merevlemezén. A Final Fantasy, Suikoden és Dragon Quest hármas a mai napig időt álló, amit értő kezek gondoznak – az utóbbi semmiben nem marad el társaitól, vizualitás terén messze megelőzi azokat. Jó vétel a japán szerepjátékok kedvelőinek, vagy akik egy letűnt kor termékeivel ismerkednének. Ráadásul már csomagajánlatban is beszerezhető a felújítás a DQ III-t is magába foglaló trilógia kiadásban.
