Ha valaki egy világűrben repkedő szerepjátékot képzel maga elé, akkor valószínűleg valami olyasmi fog eszébe jutni, mint a Mass Effect vagy a Starfield. Ezekben a sztori mellett azért az akcióé volt a főszerep, miközben színes karaktereket ismerhettünk meg, formálhattuk magunk körül a világ sorsát, menő űrhajóval repkedhettünk ide-oda és hasonlók. A ParaVerseLab stúdió és az őket felkaroló Spiral Up Games kiadó azonban valami egészen másban gondolkozik. Egy olyan szerepjátékon dolgoznak, amelyben ugyan van akció, de az egészen elenyésző része a kalandnak. A Stellar Trader ugyanis egy picit olyan, mint a világűrben játszódó Port Royale...
A játékosok először is megalkotják saját karakterüket, akit aztán leginkább csak egy aprócska avatárként fognak látni a játékban. Ehhez képest kapunk egy, a középszerűnél épp egy árnyalattal sokkal gyengébb karakterszerkesztőt, amelyben pár alapvető tulajdonság mellett a nevünket is megadhatjuk. Ami viszont ennél jóval fontosabb, hogy a képességeinket is itt tudjuk belőni, elvégre mégiscsak egy szerepjátékról van szó. Eldönthetjük, hogy a világűr mely szegletéből származunk, ez máris befolyásol olyan roppant fontos tényezőket, mint a ránk kivetett adó mértéke, valamint a diplomáciai és kereskedelmi készségeink. A nicknevünk kiválasztásával pedig pozitív és negatív tulajdonságokat is kapunk, mint a mesteri alkudozó, a műszerész-zseni vagy a nihilista. Ezek alapvetően határozzák meg hősünk életerejét, intelligenciáját, stressztűrését, reputációját vagy éppen katonai, kereskedelmi, termelékenységi készségeit.
Ezek mind igen fontosak, hiszen voltaképpen egy csillagközi kereskedőt fogunk alakítani, aki eleinte kezdetleges, meglehetősen apró és rosszul felszerelt csotrogányával fényutazgat a különböző bolygók és csillagrendszerek között. Eleinte csak nagyon pitiáner megbízásokat kapunk, ezek kimerülnek a legalapvetőbb termékek ide-oda hurcolásában. Minden állomásnak, bolygónak és űrbázisnak megvannak a maga szükségletei, valamint az általuk termelt javak, amelyekre viszont máshol lehet szükség. Ügyesen kell lavírozni, hogy honnan hova, milyen áruval utazunk, milyen küldetéseket, megbízásokat vállalunk el.
Út közben bármikor belefuthatunk a kiszámíthatatlan világűr valamely anomáliájába, amely megrongálja az űrhajót. De űrkalózok is ránk törhetnek. Ilyenkor az egyébként teljesen automata űrhajózást felváltja a manuális manőverezés. Karakterünk képességei mellett az űrhajónkat is lehet fejleszteni, újabb támadó és védelmi rendszereket telepíthetünk, valamint egy sor olyan kiegészítőt, amelyek így vagy úgy javítják a túlélési esélyeinket és boldogulásunkat a világűrben. Ezek a rendszerek meghibásodnak, út közben kell javítanunk őket, de az űrutazás hatásait is ki kell karakterünknek (később legénységünknek) hevernie, ilyenkor amolyan jó kamionos taxaméteres módjára megállunk és szusszanunk egyet.
A Stellar Trader már abban a korai változatában is elég összetett és kidolgozott volt, amely nálam járt, de ez még elvileg messze nem volt teljes. A grafikára különösebb panasz nem lehet, az űrállomások és bázisok elég változatosak, ahogy az űrhajók is. Ezek tök jól néznek ki, cserébe viszont minden egyéb téren teljesen átlagosnak mondható a játék. A játékmenet időt igényel, már amennyiben valaki tényleg bele akarja ásni és főleg élni magát a csillagközi kufár szerepébe. Az alapok jók, de van egy olyan érzésem, hogy a Stellar Trader azért nem lesz egy mainstream tömegjáték.
