Déjà vu érzésem van... Több fronton is. Volt egy játék tavaly ősszel, a Hirogami. Nagyon vártam, mert mind a grafikája megkapó volt, mind az ötlet mögötte. Sajnos végül csalatkoznom kellett benne, mert nem azt hozta, amire számítottam. Most főszerkesztői ajánlással érkezett egy hasonló cím – érdekel? Persze, hátha most megkapom, amit a múltkor nem sikerült. Spoiler: nem így lett. Úgy tűnik, nincs szerencsém az origami játékokkal.
Az Origament: A Paper Adventure ugyanúgy a híres japán papírhajtogatós művészetre épít, mint a fent említett előd. Talán egy fokkal egyszerűbb formában, (még) kisebb költségvetéssel, de ez soha nem jelentett problémát. Van egy papírvékony (nem tervezett szóvicc) sztori, de nincs igazán jelentősége. A lényeg, hogy egy messze földre küldött levelet kell célba juttatnunk, úgy, hogy magát a levelet irányítjuk, amely képes átalakulni.
Négy forma van, amiből az első a legegyszerűbb, merthogy egyszerű papírgalacsinként ide-oda gurulhatunk. Papírrepülőként viszont a levegőt, papírhajóként pedig a vizet vehetjük birtokba. A negyedik variáns pedig igazából egy fegyver, a suriken – amolyan igazi svájci bicska, sok dologban hasznunkra lesz (emelők működtetése, zárak széttörése, de gyors bevetődésre is alkalmas).
A tesztnek Steam Decken fogtam neki, de szerencsére landolt nálam egy bivalyerős PC is időközben (ami remélhetőleg sokáig fog vendégeskedni), és hát ég és föld a különbség. A készítők szerint foglalkoztak a Deck-optimalizációval, de igazság szerint elég alacsony felbontásban, csak a natív 800p-ben volt hajlandó elindulni, ami azért már dokkolva nem feltétlenül szép látvány. Cserébe 1440p-ben gyönyörű látvány fogadott, annak ellenére is, hogy azért a grafika egyszerűbb léptékű.
Sokáig azonban nem örülhettem, mert a 6+1 pályát látva rájöttem, hogy ami a trailerekben még jónak tűnt, az játszva már meglehetősen unalmas, önismétlő, ráadásul meglehetősen amatőr és kifejezetten slendrián munka. Az ütközéskezelések például kifejezetten hanyagok, az irányítás is sokszor pontatlan. Az egész olyan, mintha egy prototípussal játszanék, és félkész lenne a játék, az optimalizálás és polish előtt. A pályadesign is uncsi, valamint ötlettelen, némelyik setting meg kifejezetten semmilyen.
A western és karácsonyi pálya viszi a prímet, ezek tartalmaznak jó ötleteket és olyan gameplay elemeket, ami a többi szinten nincs, de sajnos az egyéb szinteken maradnak az alap mechanikák, amelyek hamar unalmassá válnak. Gyűjtögethetünk ugyan pénzérméket, amiből lehet vásárolni, de ez inkább csak kozmetikai tuningnak tűnt, haszna nincs. Akadnak időre teljesíthető extra feladatok is, de egy idő után már meg sem próbálja az ember ezeket.
A játékidő kifejezetten rövid, mindössze 2–3 óra. Aminek jelen esetben megmondom őszintén, hogy örültem. Az, hogy indie játékról van szó, természetesen nem baj, látszik, hogy nem volt nagy a költségvetés. Azonban az, hogy az igényesség és az ötlet sok esetben hiányzik, már probléma. A készítők szerintem jobban jártak volna, ha még picit pátyolgatják a projektjüket, mert így nem igazán tudom jó szívvel ajánlani senkinek. Max ha nagyon unatkozol...
