Ahogy azt a Legacy of Kain: Defiance Remasteredről szóló cikkemben is írtam, örömtelinek ígérkezett 2026 márciusa a vámpíros sorozat rajongói számára. Nemcsak a széria befejező része kapott remasterelt kiadást, hanem egy új, 2D-s felvonással, az Ascendance-szel is bővült a történet, amely 23 év után az első teljesen új fejezete a sorozatnak (ha nem számítjuk a még a bétateszt alatt elhalt multiplayer spin-offot, a Nosgothot). Csakhogy mire nekiálltam az Ascendance tesztelésének, az internetet kis túlzással már el is árasztották a negatív hangvételű vélemények, amelyek igen komoly kifogásokat fogalmaztak meg a játékkal szemben. Emiatt nem kis aggodalommal indítottam el a tesztpéldányt, remélve, hogy egy 2D-s játékot, amelyhez ráadásul az eredeti játékok szinkronhangjait is megszerezték a fejlesztők, csak nem lehetett ennyire elrontani. Ugye?
Az Ascendance megértéséhez fontos még megemlítenem a Legacy of Kain sorozat egyik kisebb, az utóbbi években érkezett bővítését is, amely valószínűleg elkerülte a szélesebb közönség figyelmét, az új játék szempontjából azonban kulcsfontosságú. Ez egy képregény volt, mely a Soul Reaver: The Dead Shall Rise címet kapta, ám ahelyett, hogy a játék történetének izgalmas kiegészítése vagy adaptációja lett volna, meglehetősen ellentmondásos fogadtatásban részesült a rajongók körében. Lényegében egy új karakterrel, az Elaleth nevű vámpírnővel bővítette a Legacy of Kain univerzumát. Elaleth Raziel elfeledett testvére, és nem mellesleg mind Razielnél, mind Kainnél erősebb vámpír, aki még a Soul Reaver halálos csapását is túléli, képes hylden mágiát használni, sőt az időben is utazni. A bosszú motiválja, amiért Raziel még emberi életük során megölte vámpírrá vált vőlegényét, majd őt magát is, hogy megmentse az átalakulástól, és valójában ő áll a Soul Reaver-játékok szinte minden fontosabb eseménye mögött.
Ugyanis mint a képregényből kiderült, ő Janos Audron óta a valódi első szárnyas vámpír Raziel helyett. Sőt, ő az oka annak is, hogy Raziel és a Sarafan testvériség végzett Audronnal, ő árulta el Kainnek, hol temették el a Sarafan inkvizítorokat, akikből később megalkotta a serege vezéreit, és természetesen Kain és Raziel konfliktusának is ő az igazi kiváltó oka. A képregény több szempontból is hagyott kívánnivalót maga után – személy szerint, amikor elolvastam, sem a rajzokkal, sem a történetvezetéssel nem voltam teljesen elégedett. A kritikus hangok leginkább azt nehezményezték, hogy az írók egy amatőr rajongói történeteket idéző új karakter kedvéért oda-vissza átírták a széria történetét, ráadásul Kain és Raziel útjának több fontos elemét is elbagatellizálták.
Az Legacy of Kain: Ascendance pedig lényegében ennek a képregénynek egy nagyjából négyórás adaptációja, amelyben Elalethet, Razielt vámpír- és emberi alakjában is, illetve egy rövid szakasz erejéig Kaint irányíthatjuk. Az alap lelkes, ám tapasztalatlan és olykor megkérdőjelezhető vonásai pedig tagadhatatlanul visszaköszönnek a játékban is. Ha a The Dead Shall Rise egy képregénybe öntött fanfiction volt, akkor az Ascendance ugyanez, csak épp 2D-s játék formájában. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének helyenként kifejezetten ötletes, igényes megoldásai és jó elképzelései, ráadásul a hanganyag külön elismerést érdemel. Rajongóként elképesztően megható volt ismét hallani Michael Bell (Raziel), Simon Templeman (Kain), Richard Doyle (Moebius) és Anna Gunn (Ariel) hangját, de a Celldweller által összeállított zenei aláfestésre sem lehet panasz.
A játék többi elemére sajnos annál inkább, ugyanis szinte minden olyan amatőr csapdába beleesik, amelyek leginkább a kezdő, még szárnyaikat próbálgató 2D-s játékfejlesztőkre jellemzők. Elnagyolt, GBA-játékokat idéző karaktermodellek, nem intuitív pályafelépítés, egyenetlen checkpointelhelyezés, valamint az egyes fejezetek, sőt akár pályarészek között is hullámzó, a túl könnyű és a frusztráló között csapongó nehézségi szint. Vagyis kis túlzással minden előfordul benne, ami csak ronthat az összképen, még ha időnként (amikor épp minden működött) egészen jól is szórakoztam vele a rövid játékidő alatt.
A Legacy of Kain: Ascendance érezhetően egyfajta szerelmeslevél akart lenni rajongóktól rajongóknak – ezt támasztja alá az is, hogy az egyik fejezete például gyakorlatilag egy kvízjáték a régi játékosok számára. Ám kissé túlságosan is öncélú ahhoz, hogy igazán működjön. Ráadásul egyáltalán nem az, amire sokan a nagy beharangozás és a sorozat 23 éves szünete után számítottak. Igazán csak a legkomolyabb rajongóknak tudom ajánlani, közülük is azoknak, akik elolvasták az alapjául szolgáló képregényt így esélyesen érteni fogják minden fordulatát, eseményét, a 20 eurós ár viszont még számukra is kissé sok érte. Érdemesebb vagy a Defiance Remastered Deluxe kiadásával együtt kínált Hearts of Darkness csomagban lecsapni rá, vagy megvárni egy leárazást.
