2024-ben a Slitherine gondozásában jelent meg a Starni Games által fejlesztett Headquarters: World War II. Nem egészen két évvel később, idén márciusban befutott a franchise második része, Cold War alcímmel. A hidegháborús éra manapság népszerű téma a stratégiai játékok piacán. A Eugen Systems által lefektetett, valós idejű mechanikákat igyekeznek több-kevesebb sikerrel adoptálni (legutóbb például a Broken Arrow). Ebben a mezőnyben üdítő kivétel tesztalanyunk, hiszen körökre osztott menetet – legjobb tudomásom szerint – eddig még nem kínált egyik hasonló tematikájú alkotás sem.
A Headquarters: Cold War nem egy AAA kategóriás játék. Ha megnézzük a képernyőképeket vagy az árcédulát, ez rögtön látszik. Sem a hadszínterek méretét, sem a haditechnikai eszközök mennyiségét tekintve nem hasonlítható a Wargame, WARNO vagy a már említett Broken Arrow játékokhoz. Frakcióból is mindössze kettő, a NATO és a Szovjetunió kapott benne helyet.
Szerencsére tartalom tekintetében egyáltalán nem érezhető a szűkebb lépték. Kampány módban játszva mindkét oldalon 10-10 küldetés vár ránk, de van skirmish mód, négyszemélyes multiplayer és még pályaszerkesztő is. Az arzenál kellően változatos: a különféle gyalogsági alakulatok mellett könnyű és nehéz harckocsik, légvédelem, tüzérség és légi támogatás is rendelkezésre áll, de azért a Wargame játékokon nevelkedett stratégák nem biztos, hogy elégségesnek fogják tartani a felvonultatott típusválasztékot.
Bár a fejlesztők törekedtek a realizmusra, a harcrendszer valójában inkább az arcade irányvonalat képviseli. A páncélzat például csupán egy puszta számérték (de legalább külön van a járművek minden oldalára), amit hasonló számértékű támadással át tudunk ütni. Konkrét páncélvastagságokat vagy különféle lőszertípusokat hiába keresünk. A képernyő jobb felső sarkában közöl velünk a játék információt arra vonatkozóan, hogy hány százalék esélyünk van találatra, kritikus sebzésre satöbbi. Nyilván géppuskatűzzel egy tankban semmiféle kárt nem tudunk tenni, de a legénység morálját képesek lehetünk csökkenteni vele, ezzel rontva harcértéküket.
A legénység alapból sérülékeny, egy-egy tankcsata során simán kiüthetnek akár 2-3 főt is egy öt fős lánctalpasban, ami korlátozhatja a támadások számát vagy a jármű mozgását. Minden egység tapasztalatot gyűjt a csaták során, amikkel különböző bónuszokat kaphatnak, úgy, mint plusz páncélzat, nagyobb látótávolság, ilyesmi.
Mivel körökre osztott játékról van szó, hadtestünk minden tagja limitált cselekvési ponttal gazdálkodhat. Jellemzően körönként két támadásra képes minden egység, de ez is, csakúgy, mint a mozgás, erősen le tud redukálódni a harcok során, amikor veszteségeket szenvednek. Hiába az árkádba hajló lövöldözés, taktikai szempontból nagyon észnél kell lenni. Egy-egy egység létszámát újra fel tudjuk tölteni csata közben, de ez a funkció nagyon ritkán használható, ráadásul új egységeket nem tudunk lehívni. Éppen ezért érdemes minden bakára és lánctalpasra vigyázni, kihasználva a füstfüggönyöket, a tereptárgyakat és az épületek takarását. A környezet részben amortizálható: a kerítések, civil autók és házak romba dönthetők, ám a fák például mozdíthatatlanok, a folyók pedig áthidalhatatlan akadályt jelentenek mindenkinek.
A Headquarters: Cold War grafikája legfeljebb közepes. Semmiféle látványos effektre ne számítsunk, sem részletes kidolgozottságra. Vannak pillanatai, amikor jól tud kinézni, de 2026-ban ez a látványvilág már elég avíttnak hat. Ami viszont kerek-perec rossz, az a kezelőfelület és a kamerakezelés. A user interface egyszerűen ronda. Picik a betűk és a gombok, alacsony felbontásúak a képek és ikonok. Egyes ablakok túl kicsik, zsúfoltak, és olvashatatlan a szöveg sok esetben a nem megfelelő háttér miatt. Olyan érzésem van, mintha egy 2002-es stratégia maradványait nézném. Ezt erősíti a darabos kamerakezelés és scrollozás. Egyáltalán nem fluid, látni, hogy előre beállított távolságok közt ugrál a nézet, ráadásul valahogy egyik sem igazán jó. Az MI körei alatt a kamera kényszeresen követi az aktuális támadót, és hiába próbáljuk elhúzni a képet, szinte azonnal visszaránt minket. Emiatt néha azt sem látni melyik egységünket támadja és az milyen károkat szenved el.
Kielégítő élmény közepes csomagolásban, ezt az alcímet adtam a tesztemnek, és nem is tudnám ennél jobban összefoglalni a Headquarters: Cold Wart. Mint stratégia potens és teljes mértékben képes berántani a játékost, de az idegesítő kamerakezelés, a kissé átláthatatlan egységmenedzsment, a bugok és a nem túl szép kinézet erősen lerontja az összhatást közepesre.
