Mit is írtam kb. 7 éve a Cooking Simulator első része kapcsán? „4 szakácsot simán elbírna a konyha.” És lőn: a Cooking Simulator 2: Better Together egyik alappillére a co-op multiplayer lett. És nicsak: pont négyen lehet tutujgatni a vendégeinket, és késhegyre menő főzőcskézést csapni a színfalak mögött. Nyami. Vajon a többi változás is ilyen ízletes?
Elnézést kívánok a kissé hirtelen kezdésért, de igazából a játék jellegéből adódóan nem gondolnám, hogy nagyon túl kéne magyaráznom az alapokat: eléggé rétegjátékról van szó. Az első rész a jelek szerint kellően sikeres volt ahhoz, hogy a második rész is elkészüljön, én meg most megpróbálom szétszedni. És ami elsőre feltűnt: a fejlesztők igyekeztek tanulni az előző rész kapcsán megfogalmazott kritikákból, ehhez hozzáadták a saját ötleteiket, és kaptunk valami olyasmit, ami bőven túlmutat az első részen – és persze ilyenkor felmerül a kérdés, az identitását megőrizte-e. Jelentem: meg. A hangsúly továbbra is az ételek elkészítésén van, nagyjából a valós sütés-főzés munkamenetét imitálva, viszont azt ezúttal némiképp egyszerűsítve; extraként viszont megkaptuk a kis éttermünk menedzselését is a nyakunkba. (Persze aki csak a móka kedvéért főzőcskézne, az sem marad hoppon – van sandbox mód teljesen feltöltött kamrával és végtelen pénzzel, tetszőlegesen feltuningolt konyhával.)
Van tehát egy alap éttermünk alap felszereléssel, és igény esetén egy remek oktatás után a játék a kezünkbe adja a fakanalat: boldogulj, ahogy jónak látod! Figyelni kell a klientúra kiépítésére, a menü összeállítására (legyen változatos, drága és/vagy olcsó, milyen ízvilágot szeretne képviselni, kiknek szól leginkább, allergiásoknak és érzékenyeknek alternatívák stb.), a konyha fejlesztésére. Utóbbinál ha elérünk egy adott szintet, maga az étterem is fejlődik, és új dekorral várja az éhező vendégeket (összesen két további miliő van az alaphoz képest).
Mindemellett fontos megjegyeznem: a legtöbb kaja simán elkészíthető az alap konyhában is, ergo a tudásunk többet számít, mint a cuccaink. Ehhez jön még a raktármenedzsment is, azaz mindig kellő mennyiségű alapanyag álljon a rendelkezésünkre, ami a receptjeink megvalósításához szükségesek – ugyanakkor a frissességüket sem árt szemmel tartani, mint a valóságban. És ehhez jön hozzá maga a főzés, illetve újdonságként akár saját receptek összeállítása is.
A főzés alapjaiban változott meg – és szerencsére az előnyére. Az első részben (ahogy akkoriban is elmélkedtem róla) leginkább a Surgeon Simulatorhöz hasonlóan kellett hadonászni – ami valahol jó ötlet volt, csak a kevésbé kitartóak érthető módon pattantak le ilyen precíziós elvárásokról. Nos, mostanra ez a rész egyszerűsödött: például egy krumpli felszeletelése most már csak pár kattintás a szenvedés helyett, gyorsítva ezzel a munkát.
A recepteket ezúttal a HUD-ra tudjuk kipakolni, így bármikor kéznél van, de az értelmezését nem árt kicsit szokni. Ez az új recepttervező miatt van így: itt lényegében egy komplett munkafolyamatot kell felépíteni, az általunk ízletesnek gondolt fogást egész pontosan hogyan kell elkészíteni. Meglévő recepteket is tudunk ezzel az eszközzel turbózni: a sima hamburgernél ha plusz lépésként egy szelet sajtot is beteszünk, kész a sajtburger. Aki meg kellően elvetemült, az összes gyorsétteremlánc mindegyik kajáját rekreálhatja az éttermében... :D
Újdonság még, hogy egy minimális RPG is belekerült: ahogy egyre többet főzünk (és egyre komplexebb fogásokat tálalunk), úgy tehetünk szert új skillekre és perkökre – gyökeres változást persze egyik sem hoz, de kicsit egyszerűbbé tudja tenni az életet.
A multi remek adalék, csak sajnos érdemben nem nagyon tudtam kipróbálni. Valami rejtélyes oknál fogva több alkalommal is a törököknél történő játékkeresést ítélte optimálisnak a CS2 úgy, hogy az európai pingek nagyjából negyed másodperc környékén alakultak. Sajnos török játszópajtást nem találtam, európait igen – de az örömöm nem volt maradéktalan, ugyanis ilyen lag mellett gyakorlatilag játszhatatlan a cucc, és persze 2 perc után ki is vágott a sessionből. Pedig tényleg jó ötlet és a kihaltságérzését is drasztikusan csökkenti az embernek a konyhaajtó mögött – de ilyen megvalósítás mellett ez nem tűnik kellően alaposan kitesztelt dolognak. Én remélem, sikerült gatyába rázni a dolgot.
A külcsín láthatóan nem sokat változott, ami megint csak nem hagy bennem jó szájízt. Persze értem én, kicsi csapat kicsi büdzsével, de csak eltelt pár év, fejlődött a Unity motor is, szerintem elvárható lett volna némi grafikai tuning. Szólóban tolva nagyon egyedül vagyunk a konyhában, ez is kissé nyomasztó tud lenni – nem lett volna rossz egy-két gép irányította segítő (természetesen úgy, hogy feladatot mi adnánk neki).
Mindent összetéve a Cooking Simulator 2: Better Together egész jól sikerült, komolyat fejlődött az előző részhez képest. Ugyanakkor fájó hiányérzete van az embernek a kihagyott lehetőségek miatt, és jelenleg a címadó újdonság sem egészen úgy üzemel, ahogy azt a fejlesztők elképzelték – vagy én vagyok ennyire peches. Aki bírja az ilyen játékokat (nincs olyan sok belőlük), az nem jár rosszul ezzel sem.
