Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Valami hiányzott az utóbbi időben, és nem is tudtam mi volt az, amíg a legutóbbi tesztalanyomat kézhez nem kaptam. Nem jártam konzolszervizben. Gyorsan le is kopogom, hogy szerencsére, vagyis jó rég volt, hogy utoljára valami elromlott, talán csak kontrollerek, de ott is inkább vettem újat, másikat. Mindig is csodáltam ha valaki ilyesmivel foglalkozik, és tudja javítani a legkülönfélébb gépeket, tudja hová kell nyúlni, mondván nekem nem lenne türelmem hozzá. Ehhez képest most hirtelen 17 óra belecsúszott egy olyan játékba, ahol mindezt virtuálisan csináltam, vagyis haszna nincs igazán.
A ReStory: Chill Electronics Repairs a 2000-es évek elején játszódik Japánban, ahol egy kis szerelőműhelyet nyitunk, ezzel együtt utat engedve megannyi problémának. Ugyanis nemcsak a gépezetek istápolása és csutakolása jut osztályrészül, hanem a vállalkozás többi részét is vinni kell. Alkatrészrendelés, bérleti díj, internet fizetése, licencek kezelése. Bizony. Ugyanis kezdetben csak egyszerűbb eszközöket bíznak ránk a vevők (régi joyok, tamagotchi, vízforraló), de aztán jönnek az egyre komolyabb gépek, amelyeknek a szervizeléséhez tudást kell szerezni, ami szerencsére egy oklevél formájában megvásárolható, a többire meg rájövünk magunktól.
Problémából alapvetően kétféle van: vagy koszos valamelyik alkatrész, vagy végleg elromlott. Utóbbiról egy nagy égésnyom árválkodik, de biztos ami biztos, egy piros kontúrt is ad ezeknek a játék (a koszosnak meg narancsot). Az orvoslásra is van többféle módszer, ugyanis megvásárolhatjuk a kidobásra ítélt rész helyettesítőjét egy netes webshopból, de vehetünk komplett gépeket is. Ez akkor is jó ötlet, ha nem akarjuk azokat megjavítani, hanem donornak használva más munkáknál használjuk fel az így beharácsolt alkatrészeket. Viszont a használt cikkeknek ugyanúgy lehet baja, szóval elég zsákbamacska, hogy pont az az alkatrész, amire nagy szükségünk van, nem hibás-e benne éppen.
Persze ha konkrét javítást vállalunk el (e-mailben érkeznek a megkeresések), akkor nincs mese, azokat teljesíteni kell, ráadásul azért záros határidőn belül, szóval nem érdemes túlvállalni magunkat. A munkaidő ránk van bízva, nyithatjuk, zárhatjuk a shopot, de akkor se szól ránk senki, ha egész éjjel bent maradtunk (az idő pedig könyörtelenül ketyeg). Mondjuk éjjel legalább nem zavar senki, napközben ugyanis nagy a járkálás. Folyamatosan érkezik a futár, aki hozza-viszi a csomagokat, de a számlák fizetését is rajta keresztül bonyolíthatjuk.
Ugyanakkor a kuncsaftok is egymásnak adják a kilincset. Van itt cuki kislány, idősebb tini, gitárőrült, turisták és még ki tudja ki mindenki. Az egyik kedvencem a felső lakó, aki mindig csak egy műanyag vödröt lógat le, abban átadva a javításra szoruló darabot. De gyakran meglátogat minket a főbérlő, vagy a környék önkéntes rendfenntartója is. Ezekkel a karakterekkel különféle és egymással is összefüggő történetszálak alakulnak ki, ilyen módon a Coffee Talkhoz is hasonlíthatjuk a Restoryt, csak épp fordítva, vagyis itt valóban inkább a szerelésen van a fő hangsúly (a sztori kifutását meg nem kotyognám ki, de annyi talán nem titok, hogy még többféle befejezésünk is lehet).
A grafika kedves, rajzos formában kerül prezentálásra, ennek ellenére a javítandó gépezetek meglepő pontossággal vannak megalkotva. Az ismerős márkák jogi okokból mind el vannak ferdítve (Nony, Pokia, Pantento, Maple), érdekes módon csak az Atari szerepel „kódolatlanul”. Viszont egytől egyig felismerjük majd a PS1-et, PSP-t, Nintendo DS-t, az első Xboxot, de Nokia 3210-est vagy a klasszik BlackBerryt is, ugyanis mobilok is akadnak, sőt akár TV-k, laptopok, még Walkman is.
A játék első fele hihetetlenül addiktív, alig várja az ember, hogy mindent szészedhessen, javíthasson. Idővel bejön a gépek átfestésének lehetősége, a forrasztási hibák javítása, sőt még firmware-t is kellhet cserélnünk. Mire nagyon belejövünk, időre menő bajnokságokban is részt vehetünk (szigorú szabályokkal, mert ha rossz alkatrészhez nyúlunk, resetelődik az addigi teljesítményünk és kezdhetjük elölről a menetet). Azonban minden hiába, ennek a stílusnak a rákfenéje itt is előjön idővel – méghozzá az, hogy a végére nagyon grindolássá válik a dolog.
Sajnos kisebb hibáktól sem mentes a játék, de szerencsére inkább apróságokról van szó. Az idő előtt aktiválódó licenceknek mondjuk örülhetünk (ha éjjel rendeljük meg őket, akkor máris élesednek, annak ellenére, hogy csak reggel 8-kor kapjuk kézhez), de a szerelés közben bekoszosodó alkatrészek miatt már nem feltétlen lehet őszinte a mosoly, amikor csavarozhatjuk ki újra a masinákat. Amikor pedig a kuncsaftok lepontoznak, mert koszos és rendetlen az üzlet, akkor elgondolkodom, hogy ők honnan tudják, lévén futár hoz-visz mindent (szerencsére vehetünk díszítő tárgyakat, amitól helyre áll a feng shui az üzletben).
A ReStory: Chill Electronics Repairs célközönsége mindenképp a retroőrültek, kiváltképp, akik éltek is esetleg ebben az időszakban. A ketyerék nagyon részletesen és realisztikusan vannak kidolgozva, aki szedett szét annó ilyen mobilokat, konzolokat, az meglepve tapasztalhatja majd, hogy még a csavarok helye is stimmel – lehet tehát kamatoztatni a valós tudást is. A hírek szerint nincsenek is kevesen, hiszen már az első nap 100 000 példány talált gazdára. Ebből így még simán egy Restory 2 is kerekedhet, mondjuk a 2010-es évekből. Nem bánnám...
