rorr!
Nem a körökre osztottsággal van bajom, hanem az volt kicsit unalmas, amikor fél percnyi séta után, újabb tízfős növénycsapat ugrik az ember nyakába, majd mikor már csak kettő van talpon, megjelenik (mert mozogtál csata közben három lépésnyit) egy csapat olyan színtű lény, akiket fullos varázserővel, Hp-val stb. is nehéz lenne lenyomni, de megpróbálod. Sikerül, de aludnod kell. Mikor felkelsz és elindulnál, már látod, hogy megint minden tele van szörnyekkel... És vannak olyan területek, ahol semmi más nincs jóformán, csak ezek a csaták és csaták és csaták. Akárhányszor átmész rajtuk, akárhányszor lepihensz aludni egy kicsit és felkelsz... Ez pedig, csigalassú harc mellett már kicsit fárasztó. Erre írtam, hogy ha már ilyen, lehetne kicsit pörgősebb, vagy izgalmasabb, mint a Greyhawk: Temple of Elemental Evilben. Ott is abszolút körökre osztott a harc, sok is van belőle, mégis van valamifajta dinamikája, így nem válik unalmassá (legalábbis a harc nem, ott meg a sztori a gyenge pont).
Félreértés ne essék, szeretem a Wizardry8-at, nagyon élveztem a játékot vele, szerettem a 7-et, szerettem azt is, ahol Bela először feltűnt (az 5 volt talán?), de nekem az a véleményem, hogy mégha nincs is értelme a kifejezésnek, mert ellentmond saját magának, de a Wizardry8 egy körökre osztott hack'n slash játék. És ezt az egymással vitatkozó kararakterek, a hangosan beszélő és nagy "szókinccsel" rendelkező NPC-k, és a jófajta, a Wizardry hagyományokhoz hű történet sem tudják mássá tenni.
Endure. In enduring, grow strong.