Érdekes módon Tarantinonál inkább csak egyes jelenetek fognak meg, olyanok, amik elrugaszkodnak a filmek amúgy is magas színvonalától. Valszeg azért a Ponyvaregény a kedvencem, mert abban negyedóránként van ilyen jelenet. Nemrég néztem meg újra a Kill Billt, azt pl. nem tartom egy nagy durranásnak, mégis vannak részek, amik elképesztően jól sikerültek, főleg a 2. rész vége, amikor Bill előjön Supermannel
Egy komment az alább folyókhoz: a Csaj nem jár egyedül és a Meglesni és megszeretni NEM romantikus filmek, hanem romantikus vígjátékok. Tehát vígjátékok, romantikus elemekkel. Nem mind1.
"Jeti, add ide a bőröd!"
