Nekem ugyanis azt mondták mindig, hogy nem írok csúnyán, csak nagyon pici betűkkel és olvashatatlanul. Néha tanár/vizsgáztató mai nap is megjegyzi, de a vége szerencsére mindig az, hogy valahogy elolvassák. Ha pedig minden kötél szakad, akkor esetleg felolvasom, amit írtam (egyszer volt eddig ilyen az érettségin, meg egyszer egyetemi vizsgán).
Egyébként egész külön tanulmányt lehetne folytatni róla, ki hogy reagál az írásomra. Volt olyan középiskolai tanárom, aki minden egyes alkalommal megemlítette, de volt olyan is, aki soha sem szólt érte. Aztán egyetemen is volt olyan gyakvezető, aki mindig odaírta a házi végére, hogy változtassak rajta, különben irgumburgum, de persze sose lett belőle semmi. Meg volt olyan is, aki először ráírta, aztán néhány hét múlva már teljesen beletörődött, és nem is említette többet. Amikor szóbeli vizsgán odaadom a tanárnak, amit írtam, és néha megkérdezem, hogy olvasható-e, arra is kaptam már mindenféle választ, de a többség nem panaszkodott, sőt volt, aki nevetett, hogy ő sokkal rondábban ír. Azt az egyet azért nem szeretem, ha olyan kritizálja az írásomat, aki nálam is olvashatatlanabbul ír, de ilyen szerencsére nagyon ritkán fordul elő.
Szóval én eddig alapvetően szerencsés helyzetben voltam. De tényleg hangsúlyozom, hogy ha figyelek rá, és van időm, akkor nem a szó szoros értelmében csúnyán írok, hanem éppen ellenkezőleg: túlontúl is rendezetten és szép külalakkal (majd beszkennelem az egyik házimat, csak most nincs nálam szkenner), csak a betűim olyan picik, hogy néha megkülönböztethetetlenekké válnak. És ezen még erősít az is, hogy ún. "szublimáló" hurkokat, vagy hogy hívják a szakirodalomban, használok, azaz a hurkot tartalmazó betűknél nem hurkot rajzolok, hanem ugyanazon a nyomvonalon megyek végig oda-vissza (például a "g" betűm gyakorlatilag ugyanúgy néz ki, mint az írott "q"). De más szempontból semilyen tudatos egyéni újítást nem vezettem be semelyik betű írásában, mondhatni jelenleg is az általános iskolai standard szerint írom őket. Tehát például az "n" betűnél az összekötő részt nem alul húzom, mintegy "u" betűt formálva, ahogy egyesek; vagy minden szót a mai napig megszakítás és a toll felemelése nélkül (tehát minden betűt mindennel kötve) írok le, és az ékezeteket utólag teszem ki stb. Persze tudok rondán is írni, ha nagyon sietek, na az már sokszor tényleg teljesen olvashatatlan, de azért nem ez a jellemző.
Ha bárkinek vannak hasonló tapasztalatai vagy valamilyen érdekes kommentje a saját kézírásáról, az mostantól itt megoszthatja mindenkivel.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
