Háborús filmek és a valóság

Na és akkor Mansfeld:

Nagy elvárásokkal mentünk moziba, bár kicsit féltünk, hogy ilyen Magyar requiem-es szörnyen nyomasztó film lesz. Bár lett volna! De nem: az ávósok (bocsánat! akkor már BM-esek) jóságos emberek, akik megsiratják szegény Masfeldet. Parancsnokuk (Eperjes, akinek több esze is lehett volna) egy bolondos kis ember, de félelmetesnek nem mondható. A film alcíme - "magasabb szempontból" - pedig nem a forradalomra utal, hanem arra, hogy elloptak egy pártfunkci autóját. Mansfeldet emiatt tök köztörvényesnek állítja be, akit emiatt akasztanak fel és nem is a forradalomért, ami nem igaz.

Vagy megvették a rendezőt kilóra a szocialisták, vagy egy félelmetesen gonoszúl jó rendező, mivel a filmbeli feszültség nem az ávósóok (affrancba: BM-esek) és Mansfeld között van, hanem a rendező - aki a filmet arra tereli, hogy a főhős csak egy pitiáner köztörvényes - és a Mansfeldet játszó színész között feszül, aki a rendezői akarat ellenére rendíthetetlenűl játsza a forradalmárt, a pesti srácot.

láttam a szabadság szerelmet és a mansfeldet is. Mig elobbi nem nagyon erdekelt, addig utobbitol sokat vartam. Forditva lett. Nagy hatassal volt ram a Vajnas, de nem a szineszi munka miatt, hanem mert felelmetes parhuzamok vannak benne a mai esemenyekkel kapcsolatban.
A Mansfeld pedig csalodas volt. Kadart es az avosokat vedo-igazolo, fos. Viszont a fohos szineszi munkaja zsenialis! Na holnap reszletesebben megirom.