Bocs hogy egy lezárt témába még belevauzok, de lemaradtam rólatok.
Azért van egy alapvető inteligencia az emberekben (igen, megint ezzel jövök), ami alapvetően meghatározza az ember viselkedését. (itt ismételten nem az iskolában tanult elméleti tananyagra gondolok) Azért olvastam pár visszaemlékezést, és felfedezhető, hogy egy magyar kis paraszt vagy egy városi fiú, aki nem esett át akkora agymosáson, hogy keresztesháborúnak vagy a fasiszta területrablók ellen vívott könyörtelen harcnak tartsa a háborút, mert ő csak egyszerűen túl akarta élni, nem kívánt sem anyagi javakat vagy újabb földterületeket szerezni és bosszútállni sem akart, és a rá leselkedő bolsevizmus veszélyét sem látta át, nem fog olyan embertelenül bánni sem az ellenséggel sem a civil lakossággal.
Persze nálunk is voltak nyilasok, stb, akik viselkedhettek csúnyán. De alapvetően nem jellemző azt hiszem. A magyar katonát szinte mindenütt szerették, jóságáért, emberségéért.
Mondom, olvastam magyar, német, orosz visszaemlékezéseket is, ahol magukról és a másikról is írtak, órákig hallgattam nagyapám meséit, és erre jutottam. Lehet, hogy tévedek. De szerintem a magyar és talán az olasz katona volt a "legtiszetsségesebb" a háborúban, aztán az amcsi utána a német, majd az orosz. (a japánokról nem nyilatkozok, mert róluk nem tudok semmit)
Ja és igen általánosítok, mert egyrészt az emberi elme korlátai erre kényszerítik, mert nem tudja egyénenként vizsgálni a hadseregeket, hisz ez képtelenség.
Végezetül bocs a hosszú eszmefuttatásért.
U.I.: nagyfater szerint a németek rendes srácok voltak mind (nyilván akikkel ő találkozott), de az oroszok még a hazatérő hadifoglyokat is végigzabrálták, akik pedig nincstelenebbek a nincsteleneknél is.
Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.