Az emberi idiótaság

Én ezt megoldom úgy, hogy általában felszállás után azonnal beállok a villamos végébe vagy a szemközti ajtóhoz vagy bármilyen üres területre, amit lehetőleg még valami kiszögellés is elválaszt félig a jármű utasterétől, és bámulok kifelé az ablakon, háttal a népnek...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Juj, én nagyon utálom, hogy nem szállhatok fel úgy egy tömegközlekedési eszközre, hogy valami elmeroggyant ne lenne rajta. Mindig van, aki magyaráz, kiabál, beszól mindenkinek ilyesmi. De van aki csak egyszerűen meredten bámul. Attól kész vagyok. Ül velem szemben és bámul. Én elhiszem, hogy az ember megnézi az utastársait, én is meg szoktam, de mi a f*szt kell 10 percig egyfolytában bámulni... Nagyon idegesítő, de lehet, hogy bennem van a hiba. amúgy rájöttem, hogy iszonyat sok gyogyós ember mászkál az utcán. Van aki kevésbé, de van aki klinikai eset. Rengeteg bolond van...

Most nekünk, erőseknek kell elviselnünk a gyengék gyengeségét, és nem a magunk kedvére kell tenni.