Hali.
Rémlik, mintha már lett volna nagyon régen egy ehhez hasonló topic, de fogalmam sincs, milyen címen.
Az emberi idiótaság mindenütt jelen van, de leginkább az utcán. Most az elmúlt egy órában két vakidiótával is volt szerencsém találkozni az utcán (a többiek csak szolid idióták voltak).
1.ember:
Emberünk várakozik nagyidegesen a trolimegállóban. Meglehetősen elegáns, sőt, amolyan üzletember benyomását kelti. Drága öltöny, félpercenként előkapott, mégdrágább mobiltelefon, mindent összevetve már csak a nyakkendő hiányzik. És mi történik 5 perccel később?
Az ember belenyúl a farzsebébe, turkál fél percig, valamit lázasan keres... és megtalálta! Egy salátát (!) vesz ki a farzsebéből (!), beleharap egyet, és gondosan visszateszi.
2.ember:
Repüljünk vissza az időben - egészen 2004-ig. A barátnőmmel ültünk egy padon a Jászai Mari Téren, és hullafáradt voltam. Odajött hozzám egy öregember, lehajolt hozzám, és nagy hangon ordítani kezdett (a fülembe):
- SZIA ÉN 64 ÉVES VAGYOK TE HÁNY ÉVES VAGY!!!????
(ezt így, vesszők nélkül, egy levegővel)
Fel sem néztem rá, csak félig, nem érdekelt annyira az ipse. Barátnőm ekkor a vállamra tette a kezét, az öregember képébe vigyorgott, és válaszolt helyettem is:
- Hatszáz.
Az öreg felemelkedik, és mélyen elgondolkozik:
- Hatszáz... - rámnéz mégegyszer. - Furcsa... hatszáz... - és elmegy.
Na most. Ebben az az érdekes, hogy ma megint találkoztam ezzel az emberrel, három évvel később. A körúti villamoson ráadásul, és pont a Jászainál. Szerencsére ő a vili másik végében volt, de így is hallhattom, ahogy mindenkinek beleüvölt sorra az arcába:
- SZIA ÉN 67 ÉVES VAGYOK TE HÁNY ÉVES VAGY????!!!!
A többiek meg válaszoltak sorra (19, 27, 52...), és a férfi egyenként végigkérdezte ezt mindenkitől... na jó, majdnem mindenkitől, szerencsére még idejében leszállt, és megúszhattam a kérdését.
Na, és ez még csak a mai nap, vannak még ilyen, és ennél cifrább történeteim, majd talán legközelebb.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
