Dile: engem érdekel, írj még álmokat.
Valamennyire foglalkoztat a téma, és ilyen nagyon alapdolgokat azért ki tudok fejtegetni (nem, nem ilyen netes álomszótárakból, az baromság). De a legtöbbet nem, mint pl. az alábbi sztorit, amit úgy 2-3 éve álmodhattam:
Minden úgy kezdődött, hogy álmodtam (hehe...). Szokványos álom, zöld lamborghinivel kidöcögök a macskaköves tér közepére, ott megállok. Valami felvonulás-szerűség is zajlik a környéken, de az nem lényeges. A világ, amiben vagyok ugyanis kockánként kezd el eltünedezni körülöttem - egyszerűen csak felfalja a Semmi, egyre több az üres feketeség, és minden eltűnik.
Felébredek. Észreveszem, hogy már megint ruhástul vetettem bele magam az ágyba, mint az az ilyen cseszett hosszú és fárasztó napokon lenni szokott. "És már megint egy hülye álom," regisztrálom, és lassan felkelek, kimegyek a nappaliba. Anyám távozni készül, de előtte közli velem, hogy tegnap este (délután feküdtem le) hozattak egy új gépet, de nem biztos, hogy jól műxik. Vállat vonok, nem gond, aztán anyám távozása után készítek egy KV-t (akkor még kávéztam...), majd kíváncsiságból leülök az új gép elé. Új gép, miféle marhaság már ez, kinek kellett itt új gép - főleg nem ilyen, aminek a monitorának a tetején ilyen Knajt Rajderes radarszerű bizbasz van. Bekapcsolom, szöszölök vele egy ideig, majd a monitor képernyője átvált, és önmagamat látom viszont - meghalni. Az eddig zölden villogó Knajt Rajderes bizbasz hirtelen vörössé változik, a gép valami elképesztő gonosz hangot hallatt magából, és érzem, hogy velem is ugyanaz történik, mint ami a képernyőn. Fokozatosan roppanak össze a csontjaim, hullanak ki a fogaim, majd vért köpök, és már csak vergődök a földön. Szép lassan elszáll belőlem az élet.
Felébredek. Megint. Ami szokatlan, hogy más helyen találom magam, gyertyafénynél. És én is másmilyen vagyok, egy kb. 6 éves srác. Odajön hozzám egy 30 év köröli, fekete hajú nő, és mint kiderül, ő nem más, mint az anyám. És beszélgetni kezdünk. Nem magyarul, hanem valami idegen nyelven, de valahogy, ezután az álom után vissza tudtam idézni pár mondatot.
- Anyám... olyan furcsát álmodtam. Felnőtt voltam, és volt valami gép, ami megölt (vagy valami ilyesmit mondhattam).
Az álombeli anyám megnyugtatott, hogy ugyan, semmi baj, újra itthon vagyok az ötéves (szőke hajú) hugommal, és hogy ne álmodjak badarságokat (LOL).
Ezek után egy teljes napot élek végig a 6 éves srác bőrében, egy ismeretlen falu ismeretlen házában, egy 100-200 évvel ezelőtti világban (ezért a gyertyafény). Egy teljes nap, hajnaltól estig, közben folyton az anyámnak segédkezek ilyen mosásnál, meg ilyesminél. Este meg lefekszünk, anyám elfújja a gyertyát, és elalszok.
Felébredek. Megint, immáron harmadjára. Már nem tudom, hogy ez is álom, vagy most már tényleg a valóságban vagyok. De úgy látom, végül visszatértem a jelenbe, ugyanúgy a civil ruhámban találom magam az ágyban. Úgy fél órába telik, mire felkelek - anyámnak mondom, hogy Mom, főzz már egy KV-t (amikor sosem szoktam ilyesmikre kérni). Teljesen nyugodt (és persze hullafáradt) vagyok, hogy végre véget ért az álom-sorozat. Kezembe veszem a kávét, anyám elköszön, hogy sietnie kell, és elmegy. Egyedül maradok. Végignézek a nappalin. Ugyanaz az öreg gép, jól van, minden rendben. Beleiszok a kávémba, és...
...összesek. Fuldoklom, mert rögtön rájövök, hogy anyám valamiért mérget tett a kávémba, és szép lassan megfulladok.
Felébredek. Negyedjére is. Már teljesen kész vagyok idegileg. Budapest, 21. század, civil ruha, saját ágy. Rendben. Úgy 2 órába telik, mire felkelek, mert annyira kimerítettek ezek az egymást követő álmok. Kivánszorgok, öreg számgép rendben, kimegyek a konyhába, és a biztonság kedvéért magam készítem el a kávét.
Finom.
És ezek után végig zavartan telt a napom, mert fogalmam se volt, hogy ez is álom-e vagy valóság. Nem akartam mégegyszer felébredni. Persze a nap legvégére már megnyugodhattam többé-kevésbé. Igen, ezt mondják hosszas távollétnek. De végül hazatértem...
Nevezzétek sületlenségnek (1-2 dolgot majd talán kifejthetek, ha lesz rá szükség, csak most siettem), de ez attól még velem esett meg.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
rakok az ágyam mellé egy füzetet hogy lejegyezzek pár szót ha felébredtem. Pár szóról úgyis eszembejut később az egész.
