Háborús filmek és a valóság

Egyik sem igazi háborús film, legalábbis ami a harcot illeti alig vann benn. A flagsben van partraszállás pusztán csak a hangulat kedvéért és kész. a lettersben meg csak pár apróbb jelenet...(mellesleg nem Iwo Jima-n forgattak(mert oda tilos a belépés is), hanem izlandon)
Viszont "A japó rész meg annyira nem japó"-t én nem értem (vagy nem értek egyet vele. legalábbis egyrészt olvasva a japán véleményeket (azt írják olyan mintha ők csinálták volna, nem is amerikaiak), másrészt meg láttam pl a Yamato című echte japán filmet, és nagyon hasonlít rá sok tekintetben.

Bár nem tudom milyen elvárásaid vannak japó irányba...

Glory, Glory Man United !!! Champions of England, Europe and the World!!!

Tegnap megnéztem a Flag of our fathers-t. Még korábban láttam a Letters from Iwo Jima-t.

Amit gondolok: Eastwood talált egy novellát a kétszeres zászlóállításról és ezt megcsinálta, de ha már kimentek forgatni harci jeleneteket Iwo Jima-ra, akkor már leforgatta mellesleg a japán oldalt is.
Mindkét rész vérszegény szerintem. Még az ezeréves, fos, johnwayne-es Sands of Iwo Jima is jobb volt. (pedig az is szar)
A fülszövegek pedig, amik azt írják, hogy milyen élethű borzalmak és a háború valósághű ábrázolása... Hát akik ezt írták, nem látták a filmet.
Sok hibája van a BoB-nak, de ha már amcsi katonák, akkor inkább az.
A japó rész meg annyira nem japó... Ennél talán a We were soldiers vietnámiaival is jobban együtt tudtam érezni.

De annak örültem, hogy Billy Eliot a sok balettozás után, mégiscsak elment katonának és férfisan halt meg...