Háborús filmek és a valóság

Régi, klásszikus film: Zulu
Olyan régi és klasszikus, mint a Ben Hur vagy a Zsivágo doktor. Csak még sose láttam korábban.
Kicsit zavaró, hogy sokat hallottam már róla és néhány paródiáját is láttam (pl. Monty Python: Az élet értelme) korábban. Féltem, hogy végig fogom röhögni, mert majd a paródia képei fognak felrémleni. De szerencsére nem így volt.

Sok hibája van a filmnek persze, de ettől függetlenül az egész maga élvezhető.
Például régen a drágán beálított jeleneteket (sok statiszta, sok jelmezben) szerették sokat mutatni a filmben, holott tök unalmas, de ha már ilyen sokba került, belerakjuk.
Aztán ugye ott van a kor erőszakábrázolása: a fél centiméter mélyen beszúródó lándzsahegy, amely megöli áldozatát.
És volt egy karakter (a pap), akit baromira nem értettem meg: az szerintem nem volt kidolgozva, vagy ultra szarul játszott a színész. Nem értettem mit miért csinál és mi motiválja.
De két angol parancsnok zseniális volt: jó színészek (az egyikük Michael Caine) és jó szerepek. Annak ellenére, hogy a mai nézőben felmerül az is, hogy "mi a fészkes fenét kerestek ott az angolok", át lehet érezni a heroizmust, amivel a kis egység megállít egy félelmetes túlerőben lévő hadsereget.

Összességében tetszett.