Háborús filmek és a valóság

Samu gondoltain mentem tovább picit. nemcsakhogy nem baj (vagy jó), hogy az amcsik hazafias filmeket csinálnak, de még az se nagy baj, hogy hatásvadász (vagy hangulatkeltő) filmeket. Egy filmnek tök fontos része a hangulat, meg az hogy hasson rád: felrazzon, érzelmeket indítson benned.

Két film jutott erről eszembe: egyszer elmentem egy haverommal (nagyon régen ) moziba és megnéztük a Függetlenség napját. Szar meg minden, de nem ez a lényeg, hanem hogy a kor technikai csúcsát használva (sokkolja a nézőt a látvány) adja át az üzenetét, hogy az USA nem csak legyőzhetetlen, de a Világ letéteményese is.
És akkor azt mondta ez a barátom, hogy tök ugyan ilyen a Patyomkin cirkáló c. film is. A kor tachnikai maximumán (az egész film fekete-fehér, de amikor felvonják a vörös lobogót, azt kockánként kiszínézték vörösre) totál sokkolta a közönséget a látvány és ezzel tökre átadta az üzenetet, hogy a gonosz burzsoá világ ellen csak a Szovjetunió képes megvédeni az egyszerű embert. És átment. Mint ahogy a Függetlenség napjának az üzenete is.