Háborús filmek és a valóság

Állítólag az indexen volt egy topik, hogy utcát Rejtő Jenőnek. Évekig csak tépték a szájukat, de végül összejött nekik. Én hiszek bennetek, magunkban.
Háborús filmet már én is csináltam (meg biztos ti is). Nulla költségből ki lehet hozni közepes filmeket, csak akarni kell. Én hiszek abba, hogy nem baj az, ha itt tépjük a szánkat, jó az és előbb-útóbb lesz valami belőle. Persze nem három év, hanem sokkal több kell. Az a dagi csávó is évekig, évtizedekig tépte a száját, hogy meg lehet csinálni a Gyűrűk urát. És igaza lett.

MÁSODIK!

Speirs hdgy.: hol írtam, hogy úgysem sikerülne??? Csak az ezen a fórumon megforduló emberek képesek lennének megcsinálni. A pesszimista szó helyett meg használhattam volna a realistát, úgy jobb? 2005-ben már körüljártuk a témát, azóta majd 3 év eltelt - történt valami?
A problémát abban látom, hogy nincs egyértelmű társadalmi igény egy ilyen filmre. Ez a pénz hiányánál is nagyobb akadály. Sorstalanságra adtak pénzt? Na szerintem meg ez a lol.
Konrad: Szabadság, szerelem-ről negatív kritikát próbáltam megfogalmazni, nekem sem tetszett. Dobó Kata csípőből, réveteg szemekkel letarolja davajgitárral az ellent, persze... Iwo Jima-t nem láttam, de az amerikai filmipar már annyi a "mi vagyunk a jófiúk, az ellenség velejéig romlott" klisét követő művet kitermelt, hogy egy-egy ilyen szabályt erősítő kivétel (Full Metal Jacket, Thin Red Line) azért időről-időre felbukkan. És valóban, a hősiesség és a tragédia vonalán kell felépíteni a történetet pátosz nélkül, ahogy az a valóságban történt.

'The owls are not what they seem'