Milyen albumot hallgattál legutóbb?

Ez teljesen így van ahogy írod.

"a három RATM-os tag nem tudta "zeneileg meghazuttolni" önmagát, és az alapokban ua azt ízt adták az összes Audio. anyagon amit a jó öreg elődön."

Nem hogy alapokban, hanem a 'Slave néhány számában konkrétan saját RATM-beli munkásságuk egyes témáit nyúlták le! Nem is tudom ki mondta, h az a legnagyobb zenész, aki saját magától lop!

"Kíváncsi vagyok nyitnak -e más irányba, vagy a kitaposott utat járják tovább..."

Én igazán arra vagyok kíváncsi, h mennyire lesz tartós ez a nagy összeborulás. Nem túl jó hangulatban váltak szét, meg elvileg csak néhány koncert erejéig álltak össze. De persze mások is mondtak már ilyeneket, aztán meg...
Az tény, h a RATM sosem fog szívrohamban kimúlni, a majdnem 10 éves pályafutásuk alatt összesen 4 albumot tudtak összerakni, szóval sosem siették el... De majd most meglátjuk mi lesz.

A RATM már anno olyan zenét csináltak, amit ma is különösebb változtatások/újítások nélkül el lehet adni/megállja a helyét a raklapnyi modern metal között is. Ha megnézi az ember az első és utolsó albumukat lényeges változást nem hall(persze van, de azokkal együtt is mind ízig vérig RATM). "Kitalálták" a stílusukat, a hangzásukat és azóta azt nyomják.....nem is akármilyen színvonalon. Az Audioslave azért volt fura, mert a három RATM-os tag nem tudta "zeneileg meghazuttolni" önmagát, és az alapokban ua azt ízt adták az összes Audio. anyagon amit a jó öreg elődön. Erre az alapra pedig csak a jól bevált és megszokott "Roccsás-módon" lehet építkezni!
Kíváncsi vagyok nyitnak -e más irányba, vagy a kitaposott utat járják tovább...

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"

Nekem is ugyanez van!
A RATM az egyik olyan banda a kevésből, ami a kezdeti időszakom után mind a mai napig nagyon tetszik. A rap-et sosem szerettem, így dallamos énekkel jobban tudtam volna értékelni.
Aztán jött ez az Audioslave, ami pontosan erről szólt (kb. RATM groove-ok dallamos énekkel), de rájöttem h mégsem jó ez így. Az első lemez még tetszett, a többi már nem fogott meg. Kiderült számomra h a RATM mégis a rap-eléssel volt az igaz, úgy nyerte el azt az igazi falbontó, arcbamászóan agresszív jellegét. Szóval örülök h most újra összeálltak, nyáron Rock Am Ring, ugyebár...!

Audioslave - Relevations (2006)

Valahogy nem tudom megszokni az énekes hangját....berobban egy-egy iszonyat RATM-os groove(Sound of the Gun), amihez akaratlanul is a Zack de la Rocha agresszív szövegelését társítja az emberfia......erre bejön a Chris Cornell és egy az egyben lepusztítja a hangulatot. Csípem a hangját, de a Szóndgárdenben ütősebben hat ez a "világfájdalom-hangképzés"! Viszont azokban a számokban, ahol nem olyan egyértelmű a RATM fíling ez nem ütközik ki. Összeségében jó kis album vóna......ha az a RATM nem lett vóna!

"...mert egyszerre művészet ez, meg egyszerre terápia!"