Háborús filmek és a valóság

A Waffen SS is az SS része. Azért volt bőven átjárás a sima Waffen SS meg az Einsatzgruppék között is. meg hát pl a Dirlewanger különítmény is halálosztagnak nevezhető, mégis harcolt...

Glory, Glory Man United !!! Champions of England, Europe and the World!!!

Az SS halálosztagok nem harcoltak. Ne keverjük őket (és főleg ne hasonlítsuk) a Waffen SS-el.

A Sólyom nagyon látványos film, de kur...ra demagóg. És ez végig rányomja a bélyegét, ezért - bár sokszor megnézem (mert igenis látványos) - sose tudom maradéktalanul élvezni.
Az általam legjobban utált karakter az a deltás fickó (aki a Trójában meg a Münchenben is főszereplő volt). Attól falnak megyek. "Nem azért vagyunk itt, mert a politikusok ideküldtek, hanem a bajtársainkért!" Ennyire rossz dumát!!! Ilyen alapon az SS halálosztagok is a bajtársaikért voltak ott.
Attól meg végképp idegbeteg leszek, amikor a sorbanállásnál bemegy előre, mert ő a faszagyerek deltás, akinek mindent szabad és ha akarja, nem biztosítja ki a fegyverét. Az ilyet ott helyben agyonlőném.
(Közben rájöttem, hogy Eric Bana-nak hívják és állati jó színész, mert amilyen antipatikus a BHD-ben és a Münchenben, olyan szimpatikus a Trójában.)

Yamato Úgy rémlik én már leírtam ebbe a topikba (nem biztos), de mintha akkor nem reagált volna senki. Azt hittem, hogy nem is látta senki. Nagyon tetszett a film, de...
Érdekelne, hogy ti is (Samu!) így éreztetek-e? Szóval a film végén rádöbbentem, hogy mennyire nem értem a japán szellemiséget, lelkületet, kultúrát... Érzelmileg erősen hatott rám a film, de nem úgy, mint egy európai vagy amcsi film, ahol értem is, hogy most miért izgulok, most miért szomorkodom, most miért örülök. Itt éreztem meghatottságot, de nem értettem, hogy miért. Éreztem a fájdalamt, de nem értettem miért. Éreztem az eufóriát, de miért pont akkor? Azt akarom magyarázni, hogy máskor/másnak örülnek, mint ahol én azt gondolom, hogy örülni kellene. Máskor éreznek eufóriát, mint amikor mi éreznénk... stb.
Furcsa volt például, hogy mi már tudjuk előre, hogy csak két ember marad életben és pont annak a két embernek a csaja megy el hirosímába, hogy "majd ott találkozunk". Ez nekem nagyon olcsó dolognak tűnne egy európai filmben, de itt nem éreztem annak. Pedig hát minden néző előre tudja, hogy szopni fognak. (Amúgy a kiscsajt nagyon sajnáltam és örülök, hogy nem realisztikusan mutatták a sérüléseit.)