Természetesen az első lépcsőnek a véletlenből való születésnek kell lennie
Ez a mondat a véletlent valami értelmes természetfeletti elemnek állítja be, ami - lássuk be - hülyeség. Méghogy a véletlen képes lenne teremteni?
de ha már megvan az első kellően fejlett élőlény, a többiek már lehetnek általa teremtettek is - végül is, az ember is efelé tart.
Hova tart? Az ember csak a saját génjeit képes a mai napig továbbadni az utódainak. Ha a klónozásra meg efféle mesterséges izékre gondolsz, nos, azoknak nincs semmi közük se az Emberhez, se Istenhez, sőt, éppenhogy eltávolodnak mindkettőtől.
És ha az ember legalább elvileg és bármely csekély mértékben képes olyan tulajdonságokat megszerezni, amelyeket eddig az isteneknek tulajdonított, akkor ez újabb érv az ember fejlődőképessége,
Na ez meg egy másik nagy égés, amit már korábban is írtam: az, hogy az Ember már az elején hibázott azzal, hogy az Istent (vagy isteneket) emberi tulajdonságokkal ruházta fel, ami csakis azt jelentené, hogy az Isten(ek) sem tökéletes(ek).
És ha megfordítjuk a kérdést, még akkor sincs értelme: honnan tudhatjuk, hogy milyen tulajdonságaik vannak a Teremtő(ink)nek? Az ember nincs erre felkészülve.
Igazából csak a legutolsó félmondatban van valami ráció, amikre a reinkarnáció-tanokban találhatsz is némi választ. (Misztika, vallások, keleti > topic is ajánlott, bár ott is csak ultrafelszínesen érintettük az ilyen témákat.)
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
