Én a könyvet nem hogy könnyen emésztettem, de piszokul élveztem. Annyi humor, fekete-humor és báj van benne.
Amikor a főhős a fagyhalál ellen magára húzza a színházi díszletet és véletlenül csipkerózsika ruhájában grasszál végig egy szarrá bombázott német városon a többi amcsi hadifogollyal és a német polgárok ezt provokációnak vélik és nagyon megharagszanak rá...
Meg az előszóban, amikor leírja, hogy azért lett író, mert átélte Drezda bombázását és egyetlen célja az írói pályájával az volt, hogy erről az élményről beszámoljon és mégsem sikerült neki, mert vagy túl rövid lett (egy mondat - gondolom az, hogy "k...va anyátok") vagy túl hosszú és soha senki nem olvasta volna el. Végül megírta ezt a könyvet, ami nagyon vicces keveréke a sci-fi, háborús, önéletrajz, szatíra, tragédia... stb stílusoknak.
Van néhány könyve Vonneguth-nak amit egyszerűen utálok és szarnak tartom (Bajnokok reggelije), de néhányat (közöttük első a Vágóhíd, de ide tartozik az Éj anyánk és a Macskabölcső) zseniális.
