Na, ennek sikeresen a végére értem. Nem mondom, hogy kifejezetten rossz játék volt, el lehetett vele ütni némi időt, de azért volt benne néhány olyan elem, amitől azt kívántam, hogy Lara belefulladjon a saját melleibe.
Először is az auto-aim, ami veszélyesebb az összes felbukkanó ellenségnél együttéve, mivel a célzást nemhogy automatikussá, hanem egyből lehetetlenné teszi. Bár lehet, hogy csak számomra nem tűnik logikusnak, hogy miért fókuszál rá a falon lévő kapcsolóra szorosan a célkereszt, miközben csupán 2 szárnyas démon dobál tűzgolyókkal egy keskeny platformon 40 méterrel a lávatenger fölött. Vad rángatás, ugrálás és fenyegetőzés árán lehet csak ilyenkor rávenni a főhősnőt, hogy az ellenséget bántalmazza a berendezés helyett, mivel manuális célzás mellett nem lehet mozogni. Zseniális konzolos megoldás(

).
Másik érdekesség a mentés opció, aminek a jelentőségt nem sikerült felfedeznem, ugyanis mindenképpen a legutóbbi checkpointról kezdi a halál után a játék, hiába öltem meg azóta Croft kisasszonnyal 30 medvét/vizisárkányt/dinoszauruszt/feministát.
Ebből adódik persze az az érdekes helyzet, hogy egy a kameraálláshoz viszonyított irányítás miatt borzasztóan képtelen ugrás 400. kísérlete előtt minden alkalommal meg kell kűzdeni az aktuális gonoszokkal, ami azért nincs jótékony hatással az idegekre.
Ezeken kívül nincs különösebb gond a játékkal, ha eltekintünk a grafikától, ami már 5 éve is picit necces lett volna.
Ja, és tetszettek az interaktív átvezetők, bár néha már Dance Dance Revolution utóízt hagytak maguk után.
i tell it like it is, cause im a bold figure