Razor: Ez egy iparág. A Dallasból sem azért volt majd' 500 rész, mert mindegyik magasfokú művészi és intellektuális koncepcióval rendelkezett, hanem mert igény volt rá, és mint piaci termék, eladható volt. S mindennemű ellentétes elképzeléssel együtt a játékipar a szórakoztatóipar szerves, és egyre bővülő része, amelyben nem a húdenagy kreativitás, hanem a profit a fontos. S ha történetesen a kettő összeér, annál jobb, de ha nem, attól még mehet a szekér. Ezen kár morgolódni, azon az amúgy ótvar baromságon meg, miszerint az emberek most
hülyülnének el, főleg kár, ti az elsöprő többség mindig is abszolút hülye volt. Műveltségében pedig az átlagember, a plebs soha nem vot ilyen magas színvonalon, mint most. Ami még mindig a béka segge alatt van, de mégis. Régebben még itt sem volt.
A játékok pedig soha nem egy intellektuális szórakoztatási eszköz voltak-vannak kivételesebb műfajok, mint pl. a kalandjátékok, de a nagy többségre nem ez a jellemző. S hogy ez baj lenne? Egy bizonyos szintig nem; ez csak játék, és kikapcsolódás, nem iq-teszt.
Amúgy 93-4 táján bárki is továbblátott a Doom-on?

