Tudom én ezt mind, csak hát hiába az agy tisztánlátása, ha a szív mást érez. Bizonyára én is elkúrtam valahol, de az ilyen dolgok, hogy nem vagy elég figyelmes, túl figyelmes vagy... vagy ha éppen búcsúzol a lánytól, akkor ha marasztalod, az a baj, mert nem hagysz neki életteret (ezt hányszor megkaptam a pofámba, meg ehhez hasonló hülye női dumákat), ha nem marasztalod, akkor meg azt kapod meg, hogy nem is érdekled. Egyszerűen képtelenség kitalálni, hogy mit akar egy nő, hogy hogyan tegyél a kedvére. A jelenlegi kapcsolatom meg még friss, nyilván nem szeretnék a ló innenső oldalán sem maradni, sem átesni rajta, de szabályosan azon görcsölök folyton, hogy vajon most mindent jól csinálok-e, nem viszem-e túlzásba a dolgokat, de ne is érezze úgy, hogy nem érdekel, hányszor hívjam egy nap, milyen időközönként hívjam randira... s tudat alatt az előző kapcsolat árnyai akaratlanul is rávetülnek a következőre. S bizony kurva nehéz elvonatkoztatni, hiába ismételgeti az ember, hogy ez a nő nem az a nő. Bár szerencsére úgy érzem, hogy idővel egyre könnyebb lesz elvonatkoztatni, de akkor is bennem van az érzés, hogy mi van, ha ismét megbántanak... de hát fel kell állni, más nem fog helyettem. De úgy érzem jó úton haladok, talán most végre megtaláltam azt a lányt, akit kerestem
Dark Archon
