Csajozás!!!:) - csajok és pasik

"az az érzés, hogy nincs kedve az embernek semmihez, a régi szeretett hobbijai nem kötik le, legszívesebben egész nap aludna, mert minek felkelni, hogy nincs helye a világban"

Ez a tökéletes megfogalmazás. Szerencsére alapjáraton nem vagyok depressziós tipus, viszont szakítások alkalmával rendszerint ilyen állapotba kerülök. Saját erőből talpra állni az igazán szép feladat, ezért jelent nekem rengeteget, hogy van egy jóbarátom, akivel megoszthatom a bánatom stb.


Én meg lassan kezdek beletörődni abba, hogy a volt barátnőmet nem verem ki a fejemből. Mindegy, itt a nyár, csak erre a hétre egy rakat program van már lezsírozva, szal nektek is szól, magamnak is szól, hogy don't worry, BE HAPPY!

Igen, de ez valahol az ember ösztönös nyerni akarásából fakad, hogy minél több a kudarc, annál inkább hajlamos az ember magát hibáztatni (főleg, ha lelkiismeretes) s annál lejjebb süllyed. Egyébként, de, ennyire rossz... az az érzés, hogy nincs kedve az embernek semmihez, a régi szeretett hobbijai nem kötik le, legszívesebben egész nap aludna, mert minek felkelni, hogy nincs helye a világban... és hiába mond bárki bármit, saját magát kell meggyőznie az ellenkezőjéről.

Igen, ezek a pasik... meg ezek a nők... csak egyszer kell megtalálni az igazit, de az addig vezető út elég fájdalmas tud lenni.

Dark Archon

Valahol teljesen megértem a helyzetet, de akkor sem szabadna ennyire magát hibáztatnia, és neked sem! Ennyire nem lehet rossz, vagy ahogy Ő fogalmazott, idióta, ha egyszer voltak barátai.

Kicsit furcsa, hogy most én próbálok másba lelket önteni, amikor hasonlóképpen a padlón vagyok én is...(ezek a pasik)

Mivel hasonló cipőben járok, szerintem "csak" depressziós.

Dark Archon

Nem vagy túl szigorú önmagadhoz?

Én próbálok... De én álltalában senkinek sem kellek, valszeg szar ember vagyok, vagy csak szimplán túl idióta...

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Hát... béküljetek ki. Én is vesztettem el barátomat, haverjaimat, túl sok mindenkim nekem sincs. Új barátokat is lehet szerezni...

Dark Archon

Hát... éppen tegnap vesztem össze az egyetlen barátaimmal, szóval faszán állok... Most már végképp nincsen senkim, szóval így nehéz lesz bárhová is felállni...

Az élet egyetlen rendes metaforája a szalonna!

Sosem voltam az a megjátszós típus, így az önmagam adásával nincs is probléma. Egyébként pont ezért lett vége az előző kapcsolatomnak, amit leírtál, csak nem én voltam, aki megjátszotta magát.

A férfi-ember meg nem tudhatja, hogy a nőnek mi a túlzás és mi nem, ez abszolút relatív.

eti: ahogy mondod, sajnos minél több a bukott kapcsolat, annál nehezebb talpra állni. De ne add fel, 1 hónapja még én is úgy voltam, hogy sose fogok újra megszeretni senkit, hogy sosem lesz barátnőm és nem is kell.

Dark Archon

Nem szabad görcsölni, mert minden lánynak más a személyisége, és más fontos neki egy srácban. Csak add magadat, és akkor hamar kiderül mindkettőtök számára, hogy megfeleltek-e egymásnak! Szerintem ez a jó taktika, mert ha az elején még megjátszátok magatokat, akkor a másik később meglepődik, hogy jéé az elején miért nem ilyen volt a másik? Ez jó és rossz irányban is elsülhet.

A másik pedig, hogy a nők általában szeretik, ha a férfi-ember figyelmes, kedves, a kedvére tesz, de azért nem kell túlzásokba esni. A másikon lógni semmiképpen sem jó, senki sem szereti (nemtől függetlenül). Az viszont biztos, hogy általában ugyanazokat a hibákat követjük el minden kapcsolatban, ezért rá kell jönnünk, hogy mik az állandóan visszatérő problémák. Ezeken érdemes dolgozni, hiszen ott van a bibi a mi személyiségünkben is.