Remélem egy könyvről beszélünk: Ez a Vég(h), azt olvastam én is.
,,Happiness is only real when shared."
Hogyne, még akkor 88-ban, amikor gimis voltam. Nagyon rossz hangulat volt akkor itthon (nem ez a mostani "beletörődős"), mert ugye akkor még jegyezték a válogatottat, a klubcsapatainkat stb. Aztán a mexikói vb egy bazi nagy beégés volt... Gondolom Végh megelégelte a dolgot és szépen leírogatta az évtizedek óta tartó mélyrepülés okait, amelynek a "csúcspontja" a dióstészta, a túl nagy páratartalom, meg a 0:6 volt...

Te is olvastad Végh könyvét?

Nem rossz

,,Happiness is only real when shared."
Az a nagy hibája ennek az egész rendszernek - szerintem -, hogy egyrészt rendesen elsorvadt az utóbbi években az utánpótlás (leszámítva a felcsúti, agárdi stb. fociakadémiákat), másodszor pedig nem tanítják meg a gyerekeknek azt, amit kell. Egyszer láttam egy holland - utánpótlásról készült - filmet, amelyben már a 7-8(!) éves gyerekeknek olyan komoly szinten oktatták az egész pályás letámadást, hogy csak néztem, mint a moziban. A kis ürgék ki sem látszottak a dresszekből, de mentek mint állat.
Nálunk meg?: azon a sporttelepen, ahova futni és edzegetni szoktam egymagam, oda járnak az FC Fehérvár 14-15 éves serdülői. Nemegyszer elszoktam nézni az "edzéseiket", hát valami katasztrófa.(Nem a gyerekek hibájából!) Olyan ultra felesleges gyakorlatokat végeztetnek velük, hogy ezektől tényleg nem lehet fejlődni, megtanulni focizni. A legidiótább gyakorlat - amit a legtöbbször láttam - hogy körbeállnak, a kör közepére bemegy két gyerek. Az egyik beáll középre a másik a kör szélére. Ezutóbbinak az a feladata, hogy labdát vezetve vagy cselezze ki a középen álló társat vagy, ha odaér előre passzolja a bogyót valamelyik - a körben álló - társnak. Nem értettem a lényegét, hasznát ennek az egésznek és a legtöbbet ezzel a szar "gyakorlattal" bíbelődtek. Nagyon kevés és rövid ideig tartó kapuralövéses feladat volt, erőnlét-fejlesztést pedig egyáltalán nem szoktam látni. A végén van egy kis egymás elleni játék, aztán ennyi.
Persze ez csak a fizikai/technikai része. A pszichikai felkészítésről már nem is beszélek. Úgy nem lehet kinevelni srácokat, hogy 17-18 éves korukig még a "Himaláját is megmásznák", de amint nagyobb csapathoz kerülnek, nagyobb felelősség/terhelés éri őket, egyből tele lesz a naci sportszelettel... (Persze üdítő kivétel most az U19-es válogatott, bár kétségem sincs afelől, hogy jónány ifistából mi lesz évek múlva.)
Szóval szar ez az egész, ahogy van. Jól írta szegény Végh Antal 1988-ban a magyar fociról, miután előtte két évvel - az akkor európa ranglista első és a mexikói vb titkos esélyesének kikiáltott - magyar válogatottat szanaszét verték a ruszkik: a magyar foci GYÓGYÍT6ATLAN...